Az ATV volt az igazi forrás. Minden reggel – munkába indulás előtt, később a nyugdíjas évek kezdetén is – azzal keltem, este azzal zártam a napot. Hétvégén az ismétlések is mentek. Függő voltam, betegesen függő. Az lett az origó. Az etalon. 2010 után (egyre inkább) már csak az maradt. Legalábbis azt gondoltuk. Benne bíztunk. Mert jó kis csapata volt. Mert nem tűnt megalkuvónak. Mert kimondta azt, amit gondoltunk. Vagy amiről azt hittük, hogy gondoljuk. Élő volt! Mindig aktuális. De jó is volt!
Különösen az Egyenes Beszéd. Benne az OLGÁ-val! A köz baloldali, informális, közfelkiáltással „megválasztott” miniszterelnök-jelöltjével. Vele a műsor mindig igazi ünnep volt! Ahogy Ő kérdezett, értelmezett, bizonyított! Oda már érdem volt bejutni is. Ha leleplezett, akkor is: elegánsan, kicsit ironikusan, de soha nem bántóan tette. Amikor élő adásban „belerúgtak, vagy próbálták megalázni”, mosolygott, de nem esett ki a szerepéből. Igazi megmérettető volt: mindenkinek! Csak a gyávák, a Matolcsyk, a Kövérek; meg a fővezér nem mertek megméretődni. Soha! Persze, amikor nem Ő vezette a műsort, érezhetően savanyú lett a szőlő. Nem volt olyan édes: éretlennek bizonyult. Micsoda órák voltak!
Az utóbbi időben viszont eltört valami. Hamis lett. Előbb büdöskés, aztán egyre büdösebb. Persze egyedül nehéz lehetett. Meg a perek is. Hogy minden parlamenti párt kapjon lehetőséget. Mert az úgy demokratikus. Meg a kiegyensúlyozottság is számít. „Hallgattassék” meg a másik is. Mert a média törvény így, meg úgy. Blablába az egész. És egyszer csak a korábban „szóba se álljunk velük” párt mindennapos vendég lett. Szinte már főszereplő! Belesimultak a közröhejesbe. Polgárian demokratikusakká váltak hirtelen. Aztán jöttek a „TÁRSADALMI HÍRDETÉSEK”! A hazug, fölháborító förmedvények. Mert a pénz, a júdás-pénz, az kellett. Meg egyre jobban kellett. Meg egyre jobban is jött: a tulajdonosoknak. A néző meg le lett sza@a! Aztán a néző is lesza@ta az ATV-t. Mert a néző se hülye.
Már én se nézem. Se sokat, se keveset. Az OLGÁ-t se. Pedig hiányzik. Nagyon hiányzik. Mert nincs kivel beszélgetni: a képernyő innenső oldaláról. Pedig nagyon jó volt vele. De amikor a csatorna hamissá válik, amikor a műsort biztosító házi-adó „elhiteltelenedik”, akkor a műsor is gyanússá idomul!
Remélem ezt érezte meg az OLGA. Ezért megy el. Ezért vált csatornát. Mert innen el kell(ett) mennie. Ahogy másnak is: el kell(ene) menni! Mert ez már nem ugyanaz. Ez már egy teljesen megváltozott házigazda adó. Sajnos. Még a sárdobálást is vállalni kell! Mert az lesz. Mert az már van! Nyilatkozott is ízibe’ a Sándor, a Németh. A főpap. Hogy megdöbbent. Mert neki rögtön egy salamoni mondás jut az eszébe. A kóbor kutyáról szóló. Mert szerinte az OLGA fölkínálta magát! Nem a Sándor kínálta föl magát, hanem az OLGA: a Sándor szerint. Szerintem a főpap, a Sándor már régóta fölkínálta magát. És kellett is. Amikor egyháza bekerült a pikszisbe. Amikor hozzájutott a levesestálhoz. Nem is hugyozott oda, a kerítés tövébe, hanem hozzájárult az építéséhez. A Péter is, a legendás alkotmányjogász is.
Iványi nem kínálta föl magát. Nincs is ott, a tűz közelében! Mégis Őt illeti meg a tisztelet!
És most már OLGA se!
Mégis: félek. Mert a Hír TV, meg a tulajdonosi köre. Meg az üzenetei. Nem is tudom. De, akkor hová?!
Előbb, utóbb: minden kiderül…
2016. 12. 19.