Hideg van. Mínusz 4 fok. A kutyámra is kabátot adtam már. Mert sétálunk. Ahogyan minden reggel, most is. Ropog a lábunk alatt: no, sajnos nem a hó, az ónos, össze-dzsuvásodott eső, meg a hegy felől lemosódott mindenféle szmötyi. A kis kavicsok, gyanús hordalékrögöcskék, hányadékok beragadnak a cipőtalpam recéi közé és minden lépésnél bántó karistolással (ahogyan mi is) csikorogják: itt vagyunk!
Amúgy, szép idő van. Hideg ugyan, de száraz és tiszta a levegő. Még nincs nyolc óra. Alig vannak emberek az utcán: akinek dolga van, az már el is ment a HÉV-vel; akinek meg nincs, az otthon durmol még a jó meleg paplan alatt.
De mi – a kutyám meg én – sétálunk az utcán. Ő már olvasott is egy sort, meg-megállva nyomta az orrát az avarba, a kerítés alá, a fák nedves tövébe: már tudja is, mi történt tegnap éjjel, ki járt erre, ki-kivel veszett össze, kit ért támadás. Mintha újságot tartana a szeme előtt, amiben minden benne van. Mintha az internetes portálokat böngészné, tolja előre az orrát a dermedt gazon keresztül és „falja” a híreket. Már majdnem mindent elolvasott, mégsem ér a végére.
Indulás előtt én is benyomtam a laptopomat beleszagolni a hírekbe. Iszonyat árad mindenhonnan: bűz, gennyes okádékok, Aleppót lebombázták, az orosz nagykövetet lelőtték, kamionnal belehajtottak a karácsonyi bazárba Berlinben, és persze „Hiába kérte, nem Budapesten temetik el Gábor Zsazsát”. Beindult a gépezet: így is, úgy is. Tolom előre az orromat én is.
Hideg van. Mínusz 4 fok. Hó-nélküli telünk van megint. De legalább a levegő éles és tiszta. Az orrom is, a fülem is pirosodik, a szemem is könnyezik. A szám széléről a La-bello is már régen leszáradt. Sétálunk: Kyra vidáman rohangál, én elbambulva, agyamba, gondolataimba zárva baktatok. Csönd van. Egy autó se tülköl ránk, a kukásautó sem zörgeti föl a kutyákat: majd szerdán.
Egyszer csak gyerekzsivaj hallik, labdapattogás ütemes pattogása töri meg a dermedt némaságot. Leértünk az iskolához. Az udvaron megkezdődött a tornaóra. De lehet, hogy már hét óra óta tart, mert a „nulladik” órában elkezdődött. Mert kevés a terem, kell a „nulladik” is. Meg a tornaterem is hibádzik. De udvar az van. Télen is. Lőtér ugyan nincs, meg lelátós stadion se. Meg helikopter-leszállópálya se. Meg az udvart se fűtik, alulról. Mert ez nem futball pálya, még csak másodosztályú se. De új tanterv van: több sporttal, testedzéssel, kötelező bennmaradással, fegyelmezéssel.
Az udvaron. Kinn a szabadban.
Mínusz 4 fokban.
2016. 12. 20.