Karácsony után valami igazán szépet akartam először írni a blogomba.
Mert már négy napja nem írtam semmit.
Ezért olyan felemelőt akartam. Ami mindannyiunkról és mindannyiunkhoz szól. Azokhoz is, akik családban; meg azokhoz is, akik egyedül vannak; akik éppen hazajöttek, vagy éppen kimentek és megérkeztek. Meg, akik várják, meg, akik hiába várják, hogy eljöjjenek.
Mert megint karácsony volt. Most (is) szeles, ónos-esős, kicsit borongós, mégis szép volt. Ady halkan szólt a háttérben, Szabó Gyula borzongatóan mondta: „De jó volna tiszta szívből/- Úgy mint régen – /Fohászkodni, /De jó volna megnyugodni.”
Mert olyan szépek voltak a karácsonyaim! Sötétedéskor és mindig zenével indultunk: először lemezről, majd később szalagos magnóról, cd-ről és a végén meg a You Tube -ról csendült föl a dallam. Eloltottuk a lámpákat, meggyújtottuk a gyertyákat, utóbb fölkapcsoltuk a villogó led-lámpákat, és fölszikráztak a csillagszórók is! Gyerekként is, már akkor is nekem kellett osztani az ajándékokat, ahogyan később is. A rengeteg kicsi és nagy ajándékot: a játékokat, könyveket, lemezeket, csokikat és a cukrokat. Meg az elmaradhatatlan szürke zoknikat apámnak! Mindennek örültünk, sokáig élveztük az ajándék adás és kapás boldogságát. Majd sokáig beszélgettünk, emlékeztünk: milyen is volt egy évvel korábban. És folytattuk a vacsora mellett. És ez így ment a következő napokban is: mert jöttek a rokonok, barátok, ismerősök.
Most is ilyenekről akartam írni.
Karácsony után.
De most már nem papírra írok. Már nem is tollal. Bekapcsolom a számítógépemet, elindítanám 2016-os word-öt, de először az internet ugrik be, a „Hírkereső”, az „Index”, a „444”, meg a „Kettős Mérce”!
És már nem is karácsony van!
Győztessé tesszük! – villog bele a pofámba, harsog bele a fülembe. Mert ezzel van tele karácsonykor az ország. Hogy hekkelés történt, hogy meghamisították, elferdítették, meggyalázták! Mert pechére, dehogyis: mázlijára, meghekkelték a harsogást. Ezért még azok is elolvassák, akik nem is akarják. Akik még olvasni sem is tudnak. Pláne azok, akik nem is értik, hogy mit olvasnak. Hogy „aszongya”: „nőnek a nyugdíjak, és a fizetések, csökkennek az adóterhek, cél, hogy megérje dolgozni, semmi sem maradhat úgy migránsügyben, ahogy eddig volt, a brexit és Trump győzelme lázadás, ami 2017-ben is folytatódni fog, de Magyarország stabil sziget, keleti származású nép vagyunk, de a nyugati világhoz tartozunk, 5 százalék alatt a munkanélküliség, csökkent az államadósság, nő a gazdaság teljesítménye, jövőre is töretlen fejlődés jön, az egészségügy és az oktatás a legjobb úton halad, Áder Jánost jelölik államfőnek, ha vállalja”. De hekkelés történt: „… mi kikértük az emberek véleményét, BÁR NEM ÉRDEKELT MINKET”; „… és az ápolónők bérét 2017-ben és 2018-ban is folyamatosan emeljük. A KÓRHÁZI HULLÁK SZÁMA IS EMELKEDIK.”, „A korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljes mértékben megszokottá vált. MI IS HASZNÁLJUK.”, „Azt kívánom, hogy MINÉL TÖBBEN TALÁLJANAK VISSZA A KARÁCSONY POGÁNY ÉRTELMEZÉSÉHEZ, hiszen mégiscsak a Megváltó születését várjuk.”!
Megint volt egy karácsonyunk.
De jaj nektek: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! …” (Máté 23:14-25)
2016. 12. 27.