Ez “… volt valaha a legnagyobb tömeg egy beiktatáson, pont…”, hazudta bele a pofádba a Trump-stáb a beiktatásról. „Azt üzenem a magyaroknak, hogy soha nem hazudok nekik” – mondta Orbán Viktor a Handelsblatt német gazdasági lapban megjelent interjúban 2012. október 10-én, majd persze később arra kérte a magyar népet és a nemzetközi sajtót, hogy ne „… a kezemet figyeljék, mert csalok…”, azaz: “hagyják figyelmen kívül, amit mondok”. És azóta is ezt a gyakorlatot folytatja: lásd „Orbán Viktor legnagyobb hazugságai a Ténytáron”!
Mert persze minden ténynek, történésnek több oldala van; minden beszéd, intézkedés, nyilatkozat az igazság(?!) egy olvasata; tulajdonképpen a szegényember is gazdag, a gazdag pedig szegény; az érvénytelen is lehet eredményesen kötelező érvényű; a korrupció is lehet törvényes, ha a törvényt a korrupciót gyakorlók írják; a közpénz is föloldódik és magánpénzzé válik, csak csavarni kell egyet a hangerőn … és így tovább a végtelenségig. Mert végre „Engedélyt kaptunk – ha úgy tetszik – a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék” – olvashatjuk tovább az értelmezhetetlenségeket.
És akkor rádöbbenek: hiszen én is csak egy „alternatív tény” vagyok csupán, nem is lehetek más; meg Te is csak egy „alternatív tény” vagy, kedves olvasóm, vedd már észre Magad! Ahogyan élek, ahogyan élünk: mert elfogadom, mert elfogadjuk; mert néma vagyok, mert némák vagyunk; mert karosszékes forradalmár vagyok, mert karosszékes forradalmárok vagyunk – értitek?!
Mert minden megy tovább a maga útján, mert minden mehet tovább a maga útján; mart csak forgunk körbe-körbe; mert csak forog körbe-körbe; mert ugyan jönnek újak és újak, és lesznek ugyanazok és ugyanazok; mert kezdjük a reménnyel irántuk, és folytatjuk a csalódással miattuk!
Szembe kellene néznünk végre az alternatívásunkkal, vagyis a „nemisvagytokságunkkal”, a létezésnélküliségünkkel, a cselekvőképtelenségünkkel, hogy csak nyavalygunk, nyivákolunk, osztjuk az észt, hintjük a rizsát – értitek?!
Mikor és mitől értjük meg végre…
2017. 01. 25.
Döbbenten olvastam írását.Megfogalmazta mid azt, amit én is érzek, gondolok. ” Csak” azt nem tudom, hogy így, 80 évesen tehetek-e, és, ha igen mit a változtatás érdekében?
Tisztelettel: Burdza Emilné