„Hol a nagyobb rész boldogsága?” – kérdezhetném Vörösmarty 1844 végén írt szavaival a ma is aktuális kérdést, hiszen „… míg nyomorra milliók születnek, /Néhány ezernek jutna üdv a földön…” most is, itt is. És akkor azt halljuk a miniszterelnöktől: „legyen bármilyen vastag vaj a kenyéren„, az emberek elégedetlenek, nekik soha és semmi nem elég! Miközben „Magyarországon a „jövedelmi szegénységi arány” 14,5%, a „szegénység vagy kirekesztettség kockázatának kitettettek aránya” pedig 26,3% (KSH: A háztartások életszínvonala 2015). A gyakran emlegetett, 40% körüli arány pedig a megszüntetett, de a szakszervezetek által, KSH-módszertannal, 2015-re is kiszámított mutató, a létminimum alatt élők aránya.” (Havasi Éva)
Szóval „- Ment-e /A könyvek által a világ elébb?” – ötlik föl bennem minduntalan a kérdés, amikor olvasom a híreket, hallgatom a beszédeket, szemezgetek a kommentek között; amikor kérdezősködik az unokám: miért… Kérdezik a Magyar Művészeti Akadémia megtámadhatatlan és megfellebbezhetetlen elnökét: rendezzünk-e olimpiát, meg kell-e kérdezni az embereket erről, számít-e majd a véleményük. És már jön is a válasz: „Nem tartozik az emberekre”, semmi közük hozzá, ez az állam dolga, és az állam tudja, mit és miért csinál!
„- Ment-e /A könyvek által a világ elébb?” – lüktet bennem minden dobbanásnál. „És itt a törvény – véres lázadók /Hamis birák és zsarnokok mezéből /Fehérre mosdott könyvnek lapjain.” De hát ezt nem is ma írta, pedig mintha most történne! „Irtózatos hazudság mindenütt!”, hogy az „önsajnálat nagy istencsapása volt az országon, az volt a szocialista kormányzás kultúrája …” de mára az országnak „végre sikerült átlépnie az önsajnálat kultúrájából a cselekvés kultúrájába”, mondja tovább a magáét a miniszterelnök, és észre sem veszi – mert a zsarnokok nem veszik észre –, már régóta nevetik.
„- Ment-e /A könyvek által a világ elébb?”. Hát lehet ez kérdés, hiszen ma már minden ember kezében lehetne akár két mobil is, ma már nem kérdés, hogy a föld el tudja- tartani az emberiséget? Persze, ha közben nem robbantja föl, nem írtja ki magát!
„- Ment-e…”
2017. 02. 12.