Tegnap este megnéztük az Alföldit. Pontosabban nem is Őt, hanem a Passió XXI. modern, zenés passiójátékot. Az Arénában. Az aktualizált, modernizált változatot. Éppen tegnap este ment. Az Arénában.
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, vidáman éppen véleményt nyilvánított!
A passiójáték arról mesélt: mi történne, ha Jézus ma újra eljönne közénk és ma kezdene prédikálni? Mit csinálnának ma Júdás, Simon, Péter, Kajafás, és a többiek? De számomra tegnap a legfontosabb kérdés mégis csak az volt: mit tenne a nép, hogyan szavazna a végső kérdéskor, Vele vagy Nélküle?
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve éppen véleményt nyilvánított!
A passiójáték az Arénában ment. Pedig a Bazilikánál akarták. De oda nem engedték őket. Megtiltották nekik. Ma is. Itt is. Mert az mégsem járja, hogy ott játszódjék a darab, ahol játszódik valójában; hogy ott „határozzanak” a Messiásról, ahol mindig is „határoztak”; hogy onnan terjesszenek valamit, amit mindig is onnan terjesztettek; hogy ott feszítsenek keresztre valakit …
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva éppen véleményt nyilvánított!
És az Arénában a színpadon a nép kérdezett, csak kérdezett, hogy mért kell szeretni az ellenséget is, hiszen a barátot is olyan nehéz; mért nem lehet fegyverrel, erővel, ha másképpen nem megy; miből és mért adjak, ha nekem sincs; mért úgy és nem másképp; aztán kételkedett és kételkedett, mert, ha mégsem Ő; és értetlenkedett és értetlenkedett; és féltette magát, a gyerekét, a jövőjét – és reménykedett: hitte, végre eljött a megváltó!
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva, az egyre csak szaporodó rendőröket is kérve éppen véleményt nyilvánított!
Aztán figyeltek a megnyilatkozásokra, a hazug és az igaz vagy igaznak tűnő érvekre, hogy az éhség szabadsága milyen szabadság; hogy ők termelték és mégis elvették tőlük, hogy aztán alamizsnát kapjanak, aminek annyira lehet örülni; és a hatalom művészet, a többi a bolondok fecsegése csak …
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva, az egyre csak szaporodó rendőröket is kérve, aztán kisebb csoportokra szakadva, a városon keresztül vonulva, majd az Oktogonnál leülve éppen véleményt nyilvánított!
Persze végül bűnösnek kiáltották! Persze végül röhögve keresztre feszíttették! Aztán megtapsolták Jordánt is, Alföldit is, nagy szeretettel! Majd hazamentek …
Közben az utcáról is hazamentek az emberek …
Tegnap este történt.

2017. 04. 10.