Úgy voltunk vele, mint a portugálokkal: miért ne verhetnénk meg őket, ők is csak portugálból vannak, ahogyan mi magyarból; talán mégse írja alá, hiszen…
Aztán kaptunk a pofánkba, rendesen.
Pedig már régóta ismerjük Őt is. Tulajdonképpen nem is vártunk mást tőle. Hiszen Ő is csak emberből van – gondoltuk. És talán éppen ezért, valahol legmélyen, ahol már senki sem hallhatja, ott lenn-benn, leghátul mégis reméltük, vágytuk, talán akartuk is, hogy dobja el a tollat és ne írjon alá. Legyen egyszer (végre) államférfi, olyan Göncz Árpi bácsis, vagy legalább egy kicsit hasonlítson rá…
Aztán persze megint NEM csalódtunk, már megint NEM kellett önvizsgálatot tartanunk, hogy igaztalan gondoltunk rosszat Róla; már megint nem kellett megszaggatnunk a ruhánkat miatta, vagy lehet, éppen, hogy meg kellett volna?
Megint mi lettünk a megvezettek, a becsapottak, a rosszak, akik rosszra gondoltunk, és mégis hülyékké váltunk, hiszen már rég (nemcsak) észre kellett volna vennünk, hogy hét éve így megy ez nálunk, itt e kis-hazában. Mert mi is történt most is, mint ezelőtt mindig: valami újdonság csapott le közénk, mint a mennykő? Dehogyis, a frászt. Hiszen amidőn megkapta, azonnal elolvasta (nem egyszer, nem kétszer, és persze: nem is akkor először, mert már korábban megkapta, mint a Fidesz Elnökségi ülésének az előterjesztését); pláne azután, amikor „… különböző alkotmányos aggályok” is fölmerültek. Aztán a rendelkezésére álló időt maximálisan kihasználva megvizsgálta és azonnal meg is állapította: hiszen itt semmi ellentmondás, semmi probléma nem merül föl, a megszavazott törvénymódosítás „… a tanulásnak és tanításnak az Alaptörvény X. cikkében rögzített szabadságát nem sérti …”, a felsőoktatási intézmények önállóságát sem, a kutatási szabadságot sem, még nemzetközi szerződésekbe sem ütközik! A francba, itt minden rendben van: akkor „azonnal kihirdetem”! Aztán lelkizett egy kicsit, hogy gyorsan döntött a parlament, de azonnal meg is állapította, hogy azér’ az rendben is van, minden törvényes és ok!
Ja, hogy nyolcvanezren tüntettek? Hogy a világ harsog? Hogy Nobel díjasok sokasága tiltakozik? Hogy már csak az irániak meg az azeriek, ja, meg a Putyin hajlandó Vele kávézni?
Ki nem szarja le, pláne nem Ő, hiszen a szar is környezetbarát!
Aztán még végül odaböffenti nekünk: „… kölcsönös jó szándékkal és közös akarattal …” minden megoldható!
Tudja, bukott Elnök úr, amit írt itt, az elébb, abban van valami: a „kölcsönös”, érti, tudja mi az?
De már mindegy is: a portugálok is jól elvertek minket…

2017. 04. 11.