„Ideje felszámolni a jobboldali ellenzéket!” – adta ki a jelszót az SzK(b)P XVI. kongresszusa.
„Meg akarjuk védeni Magyarországot, ezért vállalnunk kell a küzdelmet is…” – hangzik el egy miniszterelnöki interjúban.
Közben egy KDNP-s bejelenti, hogy kilép a pártjából. Aztán ugyanezt kiáltja világgá egy Jobbik-os is, aki egyúttal lemond minden tisztségéről is (kivéve persze a képviselőséget). Aztán egy, amióta világ a világ mindig a Fidesz-re szavazó nyílt levelet ír a miniszterelnöknek, hogy „nehogymá’”! Ugyanezt teszi egy jogászprofesszor is! Mert: „… az elszántsága feszes. Meghátrálásnak jelét sem látom. Egység is van, cselekvőképességet megbontó vitáink nincsenek…” – így a miniszterelnök.
Mint a régi, szép időkben. Most a Magyar Időkben.
Aztán egy LMP-s képviselő mondja, hogy jövőre nem indul az országgyűlési választásokon. A szocialistáktól is kilép egy ifjú-szocialista.
És forrongásban minden: az utca főleg.
Közben Schmidt Mária megmondó-ember tovább üti a Soros-dinasztiát, aki meg akarta és akarja buktatni a vezérünket, meg a Trumpot is, és aki megrontja a világot, ránk szabadítja még a migráns-seregeket is. A Havasnál meg nyilatkozik a protokoll-szakértő: „Diktatúrát csak diktátoroktól lehet tanulni.” – hát figyeljünk rájuk?!
Mert ez már főpróba – kiált ránk megint a vezér, mert ez már élet-halál harc, itt a kérdés újból az, hogy „… magyar emberek érdekét szolgáló országgyűlésünk és kormányunk lesz-e, vagy idegen érdekeket szolgál majd …” a leendő parlament. Most megint mindennél fontosabb, hogy „… a párt ne Noé bárkája legyen, hanem egyformán gondolkodó és egy ütemre lépő emberek harci szövetsége …” (Dzsugasvili, Joszif Visszarionovics Sztálin).
Hát így éldegélünk most mi, húsvét után, 2017-ben…

2017. 04. 18.