Tisztelt külföldön vagy Magyarországon élő, külföldi és magyar barátaim, ismerőseim!
Ezúton – nyilvánosan, a közösségi média fórumán keresztül – tájékoztatlak Benneteket: nem értek egyet a magyar kormánynak az utóbbi napokban egyre erősödő arrogáns és támadó megnyilatkozásaival, intézkedéseivel, különösen Szijjártó Péternek Timmermans alelnököt lemondásra fölszólította nyilatkozatával és indoklásával; a CEU tanárainak a vegzálásával; a fiatalkorú menedékkérőkre vonatkozó különleges szabályozásával, a tárgyalások lebegtetésével; az újraindított és uszító kormány-óriásplakát kampánnyal; a kormánytól független újságírók megfélemlítésével; a civil szervezetek terrorizálásával; a véleménynyilvánítás szabadságának a semmibevételével!
Ez, a hazudozó, pávatáncot járó politika megint átlépett egy határt, és úgy gondolom, ameddig hatalmon van: mindig át fog lépni további határokat! És a határ nem a csillagos ég, hanem a pokol!
Újra „Fortélyos félelem igazgat” nálunk!
Eszközeim korlátozottak: véleményemet, a tüntetéseken vállalt álláspontomat meg sem hallgatják, figyelembe sem veszik, ahogyan a hozzám hasonló gondolkodású emberekét sem. A vélemény kimondásának a lehetősége ugyanis csak a szükséges, de nem elégséges föltétele a véleményszabadság létezésének! Mert a vélemény megjelenését követnie kellene – még ha az kisebbségi vélemény is – a döntéshozó hatalom tolerálásának, méltánylásának az aktusa is.
De ez nálunk, Magyarországon nem így van!
Ma, Magyarországon a más-vélemény kinyilvánítását, képviseletét nem tolerálás, hanem „hazaáruló”-zás, megbélyegzés, egzisztenciális megfélemlítés követi! Az elmúlt 7 évben köztisztviselők, közalkalmazottak, bírók, pedagógusok, alkalmazottak, újságírók ezrei vesztették el munkájukat véleményük miatt!
„… de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.”

2017. 05. 06.