Most néztem át, hogy mit írtam össze az elmúlt hét évben, érdekes: szakmai témában alig ragadtam „billentyűt”, közgazdasági, társadalompolitikai írást legutóbb az alapjövedelem ügyében vetettem „papírra”, mint annak egyik szerzője; pénzügypolitikai, nyugdíjszakmai vitákban nem is vettem részt.
Nem láttam értelmét.
És most se látom!
A köz és szakmai beszédet uraló hangok: a másikat alázó, az érveléseket figyelmen kívül hagyó, a statisztika tényeket semmibe vevő, a még csak valódi diskurzusnak sem nevezhető kinyilatkoztatások nem igényelték, és sajnos most sem igényelik a többoldalú megközelítéseket, az érvek ütköztetését.
Akkor meg minek.
Amikor egy új törvény „kitalálása, megrendelése” és bevezetése között alig telik el 48 óra; amikor az előterjesztők maguk sem olvassák el előterjesztéseiket, nemhogy értenék azt, hogy mit is terjesztettek elő; amikor minden „erőből” megy át és még kérdésnek sincs helye; amikor minden a napi közvélemény-kutatási eredményeknek van alárendelve; amikor „Bözsinéni” az etalon, akkor a gondolkodás csak kerékkötő, akkor süketnek, vaknak kell lenni vagy legalább is annak kell mutatkozni.
Mert mit is kezdjen az egyszerű nyugdíjas azzal az előterjesztéssel, ami derült égből villámcsapásként csap bele a lakásbiztosítás nélküli nyugdíjas-lakásába; amit a Harrach-Kósa páros jegyez és most nyújtott be a parlamentnek: „Egyes törvényeknek a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek létrehozásával összefüggő módosításáról” címmel. Gondoltam a Reál meccs előtt elolvasom és megértem: mit és miért terjesztett elő a két honatya, akik közül az egyik, az ájtatosabb, egy nem létező párt szája, a másik meg mindig megsértődik, hogy miért is őt kérdezik, aki pedig kiáll a kérdéseket megválaszolni. Persze egyikük sem szakértő. „Csak” politikus. Abból is a cinikusabb, talpnyalóbb, gondolkodásmentesebb fölolvasó.
Ugye a Fidesz azzal indította „uralmát”, hogy megalázta, eltiltotta és elzavarta a jövedelemtermelő munkától az idősebb generációt: pedagógusokat, háziorvosokat, bírókat, rend-védelmiseket, köztisztviselőket és közalkalmazottakat, mert a szakértelem helyett a lojalitást írta elő az alkalmazás föltételeként és az öregekkel szemben nem volt bizalma. Aztán az állami költségvetést kímélő megoldásként beírta az alaptörvénybe, hogy a gyerekek gondoskodjanak a jövőben az öregjeikről, miközben meghirdette az „annyit érsz, amennyid van” mozgalmát és ellopta a magánnyugdíj-pénztárak vagyonát!
Közben észrevette: nem is egy hajszál van a levesben, ami persze csak akkor kezdte zavarni, amikor neki is abból a levesből kellett kanalaznia, mert rájött: a nyugdíjas Bözsinénik kézcsókja és szavazata nélkül még nekik sem megy. Meg aztán a nagytőkés hátország is kezdett elégedetlenkedni, hogy nincs szakmához értő munkaerő, meg a közmunka mégsem fenékig tejfel, kéne már a munkaerő piacon valami érdemit is csinálni. Persze pénz nélkül! Nehogymá’ nekik legyen kevesebb!
Akkor gyerünk, csináljunk is meg nem is; kreáljunk törvényt, amivel adjunk lehetőséget nyugdíjas szövetkezetek létrehozására, annak úgyis se füle, se farka, mégis fogják zabálni a csak házi-médiát fogyasztó milliók, mert ugyanúgy azt fogják érteni belőle, amit a migráncsozásból, a sorosozásból, a brüsszelezésből is értenek: csak Orbán, csak a Fidesz van értük széles e világon! És lőn: megalkották a javaslatot! És akkor hozz létre egy nyugdíjas szövetkezetet, fizess be vagyoni hozzájárulást, aztán lehet, hogy dolgozhatsz, igaz nem pénzért, hanem mindenféle „izéért”, amin majd megint a csókos komák járnak jól, esetleg az állam majd támogat és így tovább!
2017. 05. 11.