Orbán Viktornak
miniszterelnök
Budapest

Tisztelt miniszterelnök úr, kedves Viktor elvtárs (sajnos a mozgalmi nevedet nem tudom, talán a hős stadionépítő)!
Először is köszönöm, hogy nem a születéskori (Kohn Béla, anyja neve: Goldberger Róza) nevemet, hanem az 1916-tól honosítottat (Belügyminisztérium 1916. évi 40587. sz. rendelete. MNL-OL 30799. mikrofilm 261. kép 1. karton) használtad, amikor megcímezted leveledet. Minden elismerésem bátorságodért, ebben a Jobbikkal terhelt világban: már ez „férfimunka” volt, ahogyan azt manapság az M4 sportcsatornán szokta volt mondani a legendás Jenő a női versenyzők sikereire reagálva. Persze megjegyzem rögtön, ha meg nem sértelek vele, ismertem sok Schwartz Györgyöt (talán egyikük magyarosíthatta a nevét), akit annyit emlegetsz leveledben, de nekem mégis ismeretlen ez a Soros Gyuri, de azért próbáltam megérteni aggályaidat vele kapcsolatban, bár gyakran elvesztettem a fonalat. Rákerestem hát a Wikipédiára, tényleg jó alanyt találtál magadnak a hangulatkeltő és korbácsoló akciódhoz: pénzügyi guru is, ismert is, van véleménye is, jól is beszél, az orra is elég nagy; szóval éppen megfelelő!
Másodszor úgy látom: hatalmas tettet hajtottál végre azzal, hogy évszázadon átívelő levelet írtál nekem, amit nagy örömmel olvastam. Ahogyan azt Vlagyimir Iljics Lenin a Lenin Összes 33. kötet 490. oldalán írta (mint tudod, a nagy Lenin már nem él sajnos!): „”Államapparátusunk megújítása érdekében a következő feladatot kell mindenáron magunk elé tűznünk: először – tanulni, másodszor – tanulni, és harmadszor – tanulni, és aztán ügyelni arra, hogy tudásunk ne maradjon holt betű, vagy divatos frázis (ami nálunk minek is tagadnánk, bizony igen gyakran megesik) hogy a tudás valóban a vérünkbe menjen át, hogy teljes mértékben és igazán mindennapi életünk alkotórészévé váljon.” – de én tudom, ezt nem is Lenin, hanem Koba, a Dzsugasvili, vagyis Joszif Visszarionovics Sztálin írta (Lenin sokkal szellemesebben írt). Szóval remélem sokat tanultam leveledből, mert egy forradalmár a levél-válaszoláskor is tanul.
Miután leveledet megkaptam, gyorsan összevakartam magam csontjaimból, szerencsére szemüvegem épen ott volt orrcsontomon, és elkezdtem elmélyülni kérdéseidben. Tudod: csak ámultam! Persze elismerem, eleinte nehezen ment az olvasás (azért a szemem is romlott az elmúlt közel nyolcvan év alatt, meg sötétben nehezebb), de azért csak elboldogultam vele. Elöljáróban csak annyit jegyeznék meg: boldog lehet a munkásosztály a Te országlásod alatt, hogy ilyen problémákban kell kérdezned őket, hiszen akkor már megoldottátok a fő nehézségeket: a szegénységet, az egyenlőtlenséget, az oktatási hátrányokat, biztosan nincs már éhező gyermek se, mindenki nyaralhat a Balaton partján, hozzájutnak a magyar emberek a szükséges és elégséges egészségügyi ellátáshoz, meg szép lakásokban laknak. Irigyellek benneteket!
De vissza a leveledhez! ahogy olvasom, semmi nem változott, mintha még mindig a Tanácsköztársaság idejében lennétek, mert, hogy még mindig a gaz burzsujok, imperialista haszonlesők, a szelvényvagdosók és a pénzügyi oligarchiákkal szövetkező álnok és csahos kutyái szabnák meg, hogy merre menjen a világ! És persze igazad van: akár 87 évesen is lehet kiszipolyozó tőkés gazember, csak jól rá kell mutatni és körül-írni! Ezt már mi is csináltuk!
Az 1 millió bevándorló betelepítése engem is fölizgatott! De mintha azt olvastam volna valahol, hogy ezek menekülnek a népírtások, az üldöztetések elől? Mintha zömükben ezek is egyszerű szántó-vető, kétkezük munkájából megélni akarók lennének? Mintha hátukon batyuval, karjukon csecsemőkkel, mögöttük csoszogó öregekkel jönnének? És nem is akarnak itt maradni? De Te tudod, Viktor, és ha már döntöttél, akkor ne legyél semmire tekintettel! Bár azért mégis: mert a világ proletáriátusa előbb utóbb mégis csak egyesülni fog!
Ami a 9 millió forintot illeti, abban nem tudok nyilatkozni, nem tudom, az mennyi, meg honnan jönne, meg ki osztaná el, mert az elosztás a legfontosabb: aki elosztja, az kapja a legtöbbet! Persze ezt nálam jobban tudod, ahogy olvasom a Lőrinc vagyonosodását.
Azért meg ne aggódj, hogy Magyarország kultúrája és népessége is visszafordíthatatlan módon megváltozna, mi se tudtuk megváltoztatni, igaz csak 133 napunk volt. Bár ahogy olvasom, az oroszok elég sokáig benn voltak a spájzban, de abból se lett semmi végül.
Befejezésül engedj meg egy kérdést: miért nekem írtál? Nem tudom mire vélni, nem tudom megmagyarázni. Nálatok most „úgynevezett” demokrácia van, igaz? Nálunk meg proletárdiktatúra volt, meg hadikommunizmus. Nálatok parlamenti demokráciában szabadon és egyenlően választhatnak a népek; a hatalmi ágak el vannak választva egymástól, ahogy hallom Polt Péter nagyon jól végzi munkáját, a bíróságok is végül börtönbe csukják azokat, akiket ti megvádoltok. Az alkotmánybíróságot nem ismerem, de biztosan jó dolog, segít, amiben kell. Aztán a végén ott a köztársasági elnök is, mint a népet egységben kifejező aláíró.
Szóval: miért nekem írtál, Viktor?
Ölel: Kun Béla,
aki meghalt 1938. augusztus 29. vagy 1939. november 30. (mindkettő a Gergely naptár szerint)
2017.10.16.
Közzétette: Magyar Távnyírbálási Iroda (MtI), embargó 14 óra 30