„Megrendíti a rendőrökben a bizalmat, felelőtlen magatartás, szégyellje magát” – kapom az arcnélküli rovót a facebookon, amikor a rendőri ellenőrzés során meghalt emberről írtam és a járőr-pár embertelen magatartását kritizáltam.
„A tények ismerete nélkül nem szakembernek nem kéne rögtön ítéletet mondani”, „elveszi a reményt a betegektől, hogy már az orvosokban se bízzanak”, „majd, amikor maga lesz beteg, megnézheti magát” – jön az újabb jobblengő, mert fölvetettem, talán a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika orvosai hibázhattak, hogy meghalt a hármasikreket szült anyuka.
„Így nem tudunk nyerni, ne bomlassz te is, inkább támogasd, hogy nyerni tudjunk, rosszabb vagy, mint ők” – jön az elutasító dörgedelem az egyik demokratikus párt képviselőjétől, mert azt írtam: akkor kellett volna bojkottálni, kivonulni, amikor az első alkotmányellenes lépést megtették, még ma sem lenne késő, helyette meg – még ma is – a kollaborálás folyik.
„Nem tud örülni, csak a kritika, meg a hiba, meg a romlás, milyen ember maga, húzzon el inkább máshová, ahová való” – kapom a „pofámba” bejegyzéseim után, mert nem úgy látom, nem azt írom, nem azt gondolom, amit a hatalom és támogatói gondolnak.
Folyamatos az M4-en a szublimálás, más köztévés csatornákon hasonló módon a hülyítő befolyásolás (pl. Erzsébet utalvány-reklám, Soros-kampány), az ÁSZ minősíthetetlen politikai ellenőrzési gyakorlata, TEK „véderő” a sétáló utcákban, miközben lefújják és észre sem veszik, csak hülyítés, hülyítés, hülyítés!
De az az ellenség, aki észreveszi.
Aki szóváteszi.
Aki leleplezi.
Mert belezavar a sunnyogásba.
Mert belezavar a „maradjon minden úgy, ahogy van, mert az legalább ismerős” magatartásba.
Mert belezavar a „csináljunk valamit, az se baj, ha mi is tudjuk, nem fog sikerülni” politikába.
Hát most karácsony jön.
Hagyjuk az egészet a francba.
Szeressük egymást – legalább néhány napra.
Aztán?
Megy minden majd, a maga útján, ugyanúgy, tovább, csak dumálj nyugodtan, amíg még dumálhatsz…

2017. 12. 21.