(képzelgés Scarron után szabadon)

A tárgyalás előtt

Ezen a február elejei napon Budapest ugyanúgy ébredt, mint a korábbi napokon. A metrók hajnalban zökkenő és ütközés-mentesen elindultak; ónos eső sem tette csúszóssá az utakat és a hidakat sem zárta le senki. Végig a sugárutak mentén a kék plakátok ma is büszkén hirdetik: „SOROS TERVE NÖVELI A TERROR-VESZÉLYT STOP SOROS!”, „SOROS MILLIÓKAT TELEPÍTENE BE AFRIKÁBÓL ÉS A KÖZEL-KELETRŐL STOP SOROS”, Soros György arca most is taszítóan vigyorog le a házfalakról. A budapestiek már tudomást sem vesznek a látványról, a szürkületben mogorván, látszólag egykedvűen indulnak dolgozni; a szülők ránézésre közönyösen kísérik gyerekeiket az iskolába.
Az emberek látszólag nyugodnak tűnnek, ugyanakkor – az őket belülről feszítő tántoríthatatlan meggyőződés alapján – végletesen megosztottak is: a többség határozottan gonosz bűnösnek gondolja Sorost és „bandáját”, legyenek akár betolakodó illegális migránsok, civil szervezetek, vagy ellenzéki politikusok, mert „azok” nem szeretnék, „ha Magyarország megmaradna magyar országnak”; a kisebbség viszont hazug gyűlöletkeltő propagandának, lejárató kampánynak, a valós problémákról elterelő hadműveletnek tartja az egész kormányzati plakát-akciót.
Vihar előtti csönd üli meg ezt a hideg, hómentes reggelt is; a két tábor érzi, tudja: itt előbb-utóbb „háború” lesz! És akkor már nyíltan, rejtőzködés nélkül valahova mégiscsak állni kell.
A metrón utazók nem néznek egymás szemébe, de még lapos pillantást sem vetnek a másikra; csak a kerekek monoton zakatolása, sípolása hallatszik. Ahogy megérkeznek a célállomásra, mindenki leszegett fejjel, görnyedten a földet nézve igyekszik a dolgára.
Még csak 8 óra van, de már a Markó utca és környéke (Falk Miksa, Balaton, Nagy Ignác utca négyszögben) hermetikusan le van zárva. Mindenütt rendőrök, mesterlövészek; a környező utcákban rendőröket szállító kisbuszok állnak; körös-körül útakadályok, ideiglenes sorompók és persze kutyás járőrök. A parkoló autókat már elszállították; már a hangszórós autók sem figyelmeztetik a lakosságot, hogy ma csak az itt lakók léphetnek be az elzárt területre, viszont a házak fölött egy rendőrségi helikopter kavarja a levegőt és zavarja meg a körúton ballagókat.
Néhány utcában már fölállították a detektoros kapukat és az egyenruhás rendőrök is fölsorakoznak a kapuk mögött. Mögöttük a parancsnok idegesen beszél a gégemikrofonjába, érezhetően nő a feszültség, ahogyan egyre többen jelennek meg a kapuknál és megkezdőnek az igazoltatások. A Szlovák söröző előtt először néhány, majd percek alatt több tucat kopasz, kigyúrt, olyan stadion-rendfenntartó ember jelenik meg, mindegyikük fekete bőrdzsekiben, fekete nadrágban és bakancsban. Halk vezényszó hallatszik, majd hangosabb vezényszavak, a „habt acht” és mindenki megmerevedik, a parancsnok elégedetten pihenteti szemét csapatán, majd kinéz oldalra az ott éppen elsétáló rendőrre, aki visszabólint és erre megfordul, határozottan kilép és a kopasz-gárda azon nyomban bakancs-csattogtatva utána lépdel. A Bihari János utcában elérik a Kresz Géza Mentőmúzeumot és a Markó utcánál jobbra fordulnak – nekik a rendőrök azonnal fölhúzzák a sorompót – és a Nagy Ignác utcán áthaladva megállnak a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt. Hirtelen „abreten” parancs hallatszik és a kopasz-gárda lassan szétszéled az épület előtt, s többen elsétálnak a Honvéd tér irányába.
A Honvéd téren már legalább tíz műholdas kapcsolatot létesítő autó áll, szinte a világ valamennyi jelentős hírügynöksége élő, egyenes közvetítésre készül. Közvetlenül az épületnél az M1, az orosz és a török hírügynökségek tudósítója állnak, a többiek egy kordon mögött kaptak helyet. A magyar lakosságot az M1 csatorna tájékoztathatja csak élőben, mások nem kaptak akkreditációt, és az M1 tudósításait is csak az M4, TV2, ECHO TV veheti át.
A tudósítók hirtelen mikrofonjukhoz kapnak, az operatőrök vállukra emelik kamerájukat: a Legfőbb Ügyész kocsija gördül az épülethez, Ő kiszáll az autóból, méltóságteljesen körülnéz, titkára szolgálatkészen mellé lép, kezébe adja a táskát, benne vélhetően a vádirattal és elindulnak a lépcsőn fölfelé. Ekkor lép melléjük az M1 riportere, aki még egy gyors pillantást vet a papírjára, megnézi a leírt kérdését és „Legfőbbügyészúrmegengedegygyorskérdést” – hadarja, miközben mögötte az Interfax és a Habertürk stábja dolgozik. A titkár oldalra néz Főnökére, aki alig láthatóan bólint és megáll, tessék, kérdezzen. Mit vár a mai naptól – hallja magát az M1 riportere és már jön is a válasz: végre elindul az igazság kiderülésének a pere, ma elkezdődik a lelepleződés jogi folyamata, a független magyar Bíróság előtt bebizonyítjuk, hogy Magyarország csak a magyaroké! Azzal belép az épületbe.
Nem sokkal ezután megjelennek a védőügyvédek is lassan, gyalogosan, sétálva, miközben mögöttük csattogva újra gyülekeznek a kopaszok, jobb-lábuk bakancsát ütemesen a kövezethez csattogtatják és „hopp, hopp, hopp” fölkiáltásokkal ingerlik őket. Kérdést ők nem kapnak.
Közben a Honvéd téren egy ember a kabátja alól egy papírlapot vesz elő és két kezébe fogva magasra emeli, a papíron fekete betűkkel ez áll: TIBORCZ ISTVÁN! A kopaszok azonnal körül veszik, kitépik kezéből a papírt, majd kétszer pofon vágják, hogy elered az orra vére és ketten közrefogva kivonszolják a térről.
Mindjárt kezdődik a Soros pör!
201..02.11.