A semmi sem mozdul. A ház falán csüngenek éles jégcsapok némán. A befagyott tó jege alatt a halak dermedten tátognak. Csak a szoba melege szökik ki nesztelen. A halálos csönd mindent beborít.
Még küzd. Még zavartan harcol. Még görnyedten csosszan egyet. Még motyogja a jelennek vélt múltat. Még mosolyra rezzen hozzád az arca. Még féli – a már fel nem tűnő, nem létező – idegen váratlant. De botja a szőnyegen hever már. Belül van rég, bezáródott világba zárva.
A semmi sem mozdul. A ház falán csüngenek éles jégcsapok némán. A befagyott tó jege alatt a halak dermedten tátognak. Csak a szoba melege szökik ki nesztelen. A halálos csönd mindent beborít.
2018. március 5., hétfő