(avagy két bécsi ember beszélget)
• Te Hans, jól vagy?
• Hát, nem is tudom, Joseph: amióta itt járt a Lázár, teljesen elbizonytalanodtam.
• Megértelek, nekem is görcsben a gyomrom, nem merek kimenni a Kartner strasszéra sem, még a Mariahilfert is elkerülöm.
• Én is így vagyok, hol vannak már azok a régi szép idők, amikor lépten-nyomon olyan táblákat láttunk, hogy „Magyar ne lopj, rendőrt hívunk!”, és mégis, bezzeg ma!
• Az a sok püfögő Trabant akkoriban, rajta a mélyhűtővel; meg a hangos magyar emberek, ahogy az utcasarkon állva tömték magukba az otthonit, a kezükben a zsíros hurka meg kolbász, aztán a Kőbányai…
• Egy szót sem értettek, hiába válaszoltunk nekik németül, angolul, még szerencse, hogy a sok 56’-os segített, ahol tudott.
• És az a sok szemét, amit maguk után hagytak, de gyönyörű is volt!
• Aztán jöttek az oroszok, a csehek, az ukránok meg a románok: jaj, „those were the days, my friend”!
• De kár, hogy vége lesz a Lázár Janó látogatása után: megint csak azt az unalmas német, angol, francia, kínai nyelvet lehet majd hallani, meg nem kell fölmosni, nem lesz az a hangos, érthetetlen, artikulálatlan kiabálás!
• Gondolod? Nem jönnek majd?
• Dehogynem, az emberek nem hülyék!
• Hans, a hétvégén átruccantam hozzájuk.
• És?
• Te, ezek rengeteg, bazi-nagy táblákon reklámozzák a Sorost, én még ilyet nem láttam!
• Biztos várják, mint annak idején a Brezsnyevet: akkor volt minden föllobogózva, mindenütt virág meg rendőr.
• Rendőr az most is van, lehet, hogy igazad van: megy hozzájuk a Soros!
• Hát, nem is tudom, nézzük meg még egyszer azt a videót, amit a Janó fölrakott a Facebook oldalára, hátha csak viccelt.
• Várjál, megkeresem, Te, levette…
• Nem baj, az AP rögzítette…
2018. március 7., szerda