Esős, borongós – mégis tavasz! Az esővíz cseppjei áttetsző gömbökben pillednek a nagy zuhanás után a bokrok levelein, lecsurogva az ágak hónaljában. Éppen egy izgatott hangya szaladgál föl, s egy picit le, majd megint fölfelé a kérgek vájatát kerülgetve, egyre följebb és följebb ér, megáll, majd újból idegesen keres gyűjtögetni valót.

Minden éledezik.
Minden reménykedik.

A ház ablaka kitárva, a friss levegő kiűzi a tél bútorokba, takarókba szikkadt savanyúságát, át meg át járja boldogan a szoba minden zugát.

Megjött végre!

A Mama csak ül, mozdulatlan ül az ablak előtt, szeme nem rebben, arca kővirággá merevülve, keze az ölébe rejtve, s csak néz a semmibe, a „messzeringó” gyerekkori világba…
Tavasz van!
Minden éledezik.
Minden reménykedik.

2018. 03. 31. szombat