Kósa Lajos

Ma is kerestem a jót és örömet is akarok írni, mert már nagyon szükségem volt rá. Az Ofő ugyanis azt mondta, hogy elveszi az okos-telefonomat, ha háromnál több hejesírási hibát fog találni a szövegemben, amit az Osztály Krónikába írok. Ezért egy összekapaszkodást kellett szerveznem a Gréczy Zsoltival, meg a Szigetvári Vikóval és szóltunk a Szanyi Tibinek is, és persze itt van a Robi is, de Ő ebből a szempontból mindegy, hogy segítsenek kijavítani a hejesírási hibákat. Azért nekik szóltam, mert mi öten szeretünk baseballozni, meg általában együtt vagyunk, amikor verekedés van, de összekapaszkodást még nem gyakoroltunk.
Pedig most nemcsak ezért kell majd összegürcölést tennünk, hanem a Feri nótafának történő megválasztása miatt is. Egyre többet dumálunk a nótafa-választásról, mert közeleg az időpont. Az Ofő ugyan még nem mondta meg, hogy mikor lesz, mert azt mondta, hogy csak néhány nappal előtte fog szólni, mert ha hamarabb szólna, senki sem tanulna, hanem menne a bruszt a szavazatokért. Pedig az már most is megy. A Kósa Lajcsi, aki a „ki ha én nem vagyok a Hortobágy királya” címet nyerte el az osztálytól, mert amikor az osztály-kirándulás volt a Hortobágyra, akkor az egyik helyen fölajánlotta a gulyás , hogy aki akarja, megülheti a Lajcsi bikát, de ha ez nem megy, föl lehet ülni egy tinóra vagy ökörre is.  Szerintem csak azt akarta a marhapásztor, hogy röhögjünk, de a Kósa Lajcsi „ki, ha én nem ülöm meg” felkiáltással azonnal elindult egy ökör felé, az azon nyomban elkezdett pisálni és lepisálta a Lajcsi nadrágját, mire a gulyás azt mondta, hogy jobb, ha most hagyod édes fiam, mert az se nem a bika, de még csak nem is tinó. De ez nekünk nagyon tetszett és azóta hívjuk úgy a Lajcsit, hogy Ő a „ki ha én nem vagyok a Hortobágy királya”. Persze azóta már sokszor kiderült, hogy a Kósa Lajcsi, mint akkor is tette, nagyot mond, aztán mázlija lesz, mert nem kell megcsinálnia. Most is odajött hozzám, hogy hiába fogunk erőlködni, ők majd a nótafaválasztást videó-üzeneteken és az interneten keresztül fogják futtatni, és ott nem érdekes a valóság!

Mire én elkezdtem röhögni, mert a Szanyi Tibi olyan egyszerűen beszél, hogy az már nem is igaz, a Gréczy Zsoltinál nagyobb dumást még nem hordott a hátán a föld, és a Szigetvári Vikó pedig megállás nélkül tudja rappelni a rizsát szóval verhetetlenek leszünk a videó-vitában. A virtuális világban pedig a Robi legyőzhetetlen, mert nála jobban azt senki sem tudja kezelni…
tanuló