2002. május 17. (74 évesen) Barcelonában meghalt Kubala László (Kuksi. Laszy) világpolgár, magyar (csehszlovák, spanyol) válogatott labdarúgó, akit a World Soccer Magazine 1999 decemberében a XX. század 100 legnagyszerűbb labdarúgója közé sorolt.
Három országban és nyolc csapatban: a Ganz TE-ben, a Fradiban, a Slovan Bratislavaban, a Vasa SC-ben és a Barcelonában játszott. Később az RCD Espanyol, az FC Zürich és a Toronto Falcon játékosa lett. A csehszlovák válogatottban hét, a magyarban három, a spanyol válogatottban pedig 19 alkalommal szerepelt. 4 bajnoki cím (1952, 1953, 1959, 1960), 5 Copa Generalissimo – győzelem (1951, 1952, 1953, 1957, 1959), két Spanyol Szuperkupa – siker (1952, 1953), valamint két VVK – diadal is (1958, 1960) fémjelezte a Barcelona ezen évtizedét. Emellett a csapat 1952-ben megnyerte a Copa Latinát, és a Copa Eva Duartét is.
„A Barcelona 100. évfordulóján 1999-ben a szurkolók a csapat történetének legjobb játékosává választották. Olyan labdarúgókat utasított maga mögé, mint Johan Cruyff, Diego Maradona, Romario vagy Hriszto Sztoicskov. Emellett sportújságírók a második legjobb spanyol játékosnak választották, aki a XX. században játszott. Csak Alfredo Di Stefano-t találták jobbnak. Végül a spanyol kormány a sport Nagykeresztjét adományozta neki.”
Később játékosmenedzser, majd edző lett: 11 évig irányította a spanyol labdarúgó válogatottat; 1992-ben olimpiai aranyérmet nyertek.
Ma Magyarországon szinte minden kisvárosban un Akadémiák alakulnak állami pénzekből, amelyek 10 év alatt egyetlen tehetséges labdarúgót sem neveltek ki; milliárdokért épülnek stadionok, ahol aztán a lelátók üresen panganak; a gyepen tudás és meggyőződés nélkül játszó labdarúgók össze-vissza rohangálnak, érdektelen meccsek zajlanak.
Még ingyen-cirkusznak is rossz.
Csak „császári” kedvelésnek, hobbinak…

2018. 05. 17. csütörtök