„AMIT BELEÍRNAK AZ ALAPTÖRVÉNYBE, AZ ÚGY IS VAN?!”

kérdezte tőlem a szomszéd kisfiú.

Hát, nem is tudom – próbáltam húzni a választ, miért kérdezed?

Mert azt hallottam a tévében, hogy a Bajkai bácsi az „Alaptörvényben tiltaná meg, hogy bárki hajléktalan legyen” – jött a gyors válasz.

És ha így lenne? – kérdeztem vissza; és ki írhat bele abba az Alaptörvénybe, akár én is? – jött pörölyként az újabb kérdés.

És ha Te is beleírhatnál? – replikáztam megint, mit írnál bele?

Hogy az apu egész nap maradjon otthon velem játszani; spenótot csak egy évben egyszer főzhet az anyu; soha ne legyek beteg, de ha mégis, szűrit akkor se kapjak; apu meg anyu soha ne veszekedjenek; az Ildi is hozzon az oviba csokit, hogy adhasson nekem is, ne mindig nekem kelljen neki adnom, mert látom, hogy szeretné megenni; és legyen mindenkinek labdája – mondta el egy szuszra.

Megsimogattam a fejét és arra gondoltam: talán tényleg jobb lenne, ha Ő írná az alaptörvényt.

2018. 06. 13. szerda