Ma hétvége van, ezért nem mentünk iskolába. Anyu mondta is, hogy porszívózzak föl, amit nem akartam megcsinálni, mert a TV-ben ment a lesiklás Kitzbühelből. Apám sokat mesélt arról, hogy volt a Magyar Televízióban egy legendás, mindenki által megbecsült osztályvezető, a Radnai János, a „papi”, akit nagyon szeretett, és aki csak a síelést meg a tornát közvetítette és nagyon megszerettette sok emberrel a síelést, mert mindig beszélt a kötésről, aminek át kellett mennie a kapuk képzeletbeli vonalán. És most is ilyen verseny volt, de én nem tudtam, hogy mi az a kötés, de így is izgalmas volt a lesiklás. A porszívózás viszont csak zajos, na mindegy, gyorsan végighúzogattam a szőnyegen és jelentettem, hogy kész vagyok és már rohantam is a Tv elé.
Ekkor megcsörrent a mobilom, a Robi volt, és kérdezte, hogy láttam-e a mail-boxomat, mert a Kővér Laci nyilatkozott a lánc-lánc- Eszter-lánc osztály rádiónak, és aztán annak a szövegét megküldte mindenkinek, mert mégsem ragaszthatta a padokra a nyilatkozata magnószalagját az osztályban és kérdezte, mit szólok hozzá. Mondtam a Robinak, hogy nem hallottam és nem olvastam a Kővért, de el tudom képzelni, hogy megint olyan kővéresen szólt be nekünk, de majd elolvasom, és akkor visszahívom, hogy csináljunk-e valamit.
És elolvastam. Ilyenek voltak benne: „a csalás a vérünkben van, elég a kékcédulás választásokig visszamenni”, „mi az acsarkodásra, az indulatokra, a gyűlölségre építve próbálunk bázist kovácsolni”, „mi biztos megveretnénk őket verőlegényekkel”, [„Közölte: a kiengesztelődés és kölcsönös megértés irányába kell vinni a vitát, nem a hecckampányok irányába, nem azt a látszatot keltve, hogy a Mazsihisz részt akar venni a választási kampányban, „hogy, hogy nem, már megint a baloldal oldalán”.”] Először nem kaptam levegőt, aztán kikapcsoltam a TV-t, belerúgtam a pórszívóba, mert még nem raktam el, majd elkezdtem baracklekvárt enni, mert az megnyugtat.
Aztán fölhívtam a Robit…
tanuló