Születésnap …

Beszélgetni kell Velük.
Nagyon sokat beszélgetni.
Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.
Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

– Papa, boldog születésnapot kívánok! Ugye ma van a szülinapod?
– Igen, pontosan ma van! Úgy örülök, hogy nem felejtetted el.
– Még egy verset is tanultam, mert Apu azt mondta, hogy ezt Te nagyon szereted: József Attilától a „Születésnapomra” címűt.
– Nagyon, az egyik kedvencem, hű, de régen volt már az, hogy én annyi voltam…
– Nem baj, de azért elmondom.
– Jó lesz, de tudod-e, milyen napra esett az a nevezetes nap, amikor én megszülettem: szerdára.
– És a Mami, jól bírta a születésedet?
– Azt igen, de utána hamar elapadt a tej, úgyhogy azt pótolni kellett, de állítólag nagyon szép kisgyerek voltam, mert az apácák – képzeld el, ők voltak az ápolónők – engem állandóan elvittek mutogatni.
– És akkor a Mami nem volt ideges?
– De, biztosan, ma már ez is csak egy emlék. Aztán tudod-e hány nap telt el a születésem óta?
– Nem, Papa. Te ezt számolod?
– Nem, dehogy, de megnéztem: 25202 nap, és képzeld, aznap Magyarországon 522 baba látta meg a napvilágot, a világon meg 307000 született!
– Érdekes.
– És, ha nem vágtam volna le a hajam, akkor most 8,82 méter lenne!
– Jól néznél ki, Papa!
– Hát azt tudod-e, hogy születésem óta a Dunán mennyi víz folyt le: 5117 milliárd m3.
– Fantasztikus!
– Na, de sokat beszélek már megint: halljuk a verset!
– „Harminckét éves lettem én –/meglepetés e költemény/ csecse/becse …”

2018. 11. 16. péntek