Vajon „Az úton végig kell menni” nekünk is? – morfondírozom magamban, teszem föl magamnak a kérdést, miközben Anna Politkovszkaja Orosz naplóját olvasom:

• ott a csecsen háború, terrorista robbantások; nálunk a Keleti pályaudvarra „terelt” menekülők, egyetlen Teréz kőrúti robbantó adták meg a képi hátteret;
• ott lasszóval keresett elnökaspiránsok, akik jó-előre biztosították Putyint arról, hogy ők csak a ”részt-vétel a fontos” elv alapján indulnak el az elnökjelöltségért, de szerintük is Putyin az igazi választás; nálunk „sohanemlétezett” pártok, az ellenzéki jelölttel megegyező nevű jelöltek jelentkeztek be a választásra, hogy aztán (a pénzzel is) örökre eltűnjenek;
• ott a Kremlhez „becsatolt” bírák és ügyészek; nálunk Fideszes Legfőbb ügyész, Fideszes feleség Főbíró és egy leendő, a kormányhoz csatolt Közigazgatósági Bíróság;
• ott vitamentes Duma; nálunk már „dumamentes” parlamenti ülések, mert az elnök már azt sem engedi, hogy az ellenzék kifejezhesse a véleményét;
• ott meggyilkolt képviselők, újságírók; nálunk einstandolt médiák, bebörtönzött ellenzéki képviselők, köztisztviselők;
• ott populizmus és álhírek; hát bizony nálunk is.

Vajon „Az úton végig kell menni” nekünk is? – morfondírozom magamban, teszem föl magamnak a kérdést, miközben Anna Politkovszkaja Orosz naplóját olvasom…

2018. 12. 27. csütörtök