Ma elkezdett nálunk is esni a hó, de ez még nem az igazi, csakúgy esik. Eddig mindig ki kellett mennünk az udvarra a tornaórán, mert a tornaterem mindig foglalt volt. Most is kimentünk. Tavaly még benn csináltuk a gyakorlatokat, de idén már annyi tornaóra lett, hogy nem elég a tornaterem. Mi csak akkor morogtunk, amikor esőben kellett körbefutnunk a kézilabdapályát a sárban, amit a tesi tanárunk, a Pintár Attila bá’ előszeretettel salakosnak hív, de ott sohasem volt salak, csak trutyi. Amikor vége az órának, akkor meg a pedellus, akit a brancs szívesen hív iskola-csicskának, ordít velünk, hogy bevisszük a sarat az osztályba és nem győzik takarítani, ami nem igaz, mert már két hónapja nem járt takarítónő az osztályban, mert nincs rá pénz. Mondta is a Gabi, a Selmeczy, hogy szól majd az anyjának, mert Ő benne van a nagy brancsban és el tudja intézni, hogy küldjenek ki néhány éhenkórász, naplopó közmunkást, hogy ne az utcán szedjék a kutyaszart a köztisztasági dolgozók helyett, hanem itt takarítsák ki az iskolát! Nekik úgyis mindegy hol ganéjoznak. Ezt ugyan nem értettük, de a Robi megint egy pillanat alatt kiderítette az interneten a népszótárban, hogy a gané jelentése micsoda. Ezen jót röhögtünk, mert elképzeltük, hogy a Gabi, a Selmeczy hogyan ganéjozna, ha egyszer neki is kellene.
Tegnap jó dolgunk volt, mert meg kellett hallgatnunk a rezsiharc-zsúron a Navracsics Tibi apukáját, aki most egy nagy góré a miniszterelnökségben és Ő beszélt. A Tibi teljesen kipirult arccal hallgatta, meg a brancs többi tagja is, olyanok voltak, mint akik transzba estek, alig ismertünk rájuk. Ilyeneket mondott a Navracsics faterja, hogy „… higgyünk az országunkban”, „a kormány azért dolgozik, hogy Magyarország versenyképes legyen… legfőképpen optimizmusban”, meg hogy „Amit végrehajtunk (…), az európai szinten is csodálatra méltó: az unió egyik legutolsó országából – akár a költségvetés stabilitását, akár a gazdasági növekedés lehetőségét nézzük – az egyik legstabilabb országgá váltunk”, meg ilyeneket. Mindenki sírt, főleg a brancsban, hogy milyen szépen és jól beszél a Navracsics; mi meg a röhögéstől, hogy milyen jól hazudik a Navracsics! De szerencsére nem lett balhé, mert a hülyék, a brancsból azt hitték: mi is azért sírunk, mert úgy meg vagyunk hatva.
De mégis majdnem balhé lett, amikor a Navracsics fater arról beszélt, hogy „nyolc év baklövéseit, nyolc év válságát lehetetlen egyik napról a másikra megoldani”. És akkor a Robi a mobilján megnézte a Wikipédián, hogy „Egy 1479-ből származó adat szerint egy badeni lövészversenyen a legügyetlenebb versenyző díja egy kecskebak volt.”, ezért mondják, hogy bakot lőtt, de akkor a baklövést nem tart olyan sokáig kijavítani, csak egy jó lövő kell hozzá, az meg ezek szerint nincs ebben a rezsiharcos, közmunkás dáridós kormányban. Amikor ezt elmondtuk a brancsnak, akkor majdnem összverekedés tört ki, de akkor az Ofő közbelépett és elkérte az ellenőrzőmet, hogy beírjon egy intőt, de az nem volt nálam. Így a balhé egyelőre elmaradt…
tanuló