Ma megnéztünk egy kisfilmet az osztályban, ami a közlekedés fejlődéséről szólt. Szó volt az utak kialakulásáról, a lovakról, a hintókról, de sokkal érdekesebbek voltak az autók meg a buszok. Nagyon tetszett mindenkinek, hogy ma már vannak színes emeletes buszok is, amibe egyre több ember is elfér. A Robi mondta, hogy olvasta valahol, hogy van már egy olyan busz is, amibe belefér a világ leggazdagabb 85 embere is, akiknek annyi az éves jövedelmük, mint három és fél milliárd embernek a földön! 85, szemben 3500 millió emberrel! Ezen persze röhögtünk, mert a 85 nem utazik buszon, hanem helikopteren repül, oda ahova akar. A 3500 millió pedig enni akar csak, nem utazni. Ezen egy kicsit elgondolkoztunk, hogy miért is van ez, meg az osztályban is ki jár minden évben síelni és ki lapátolja csak a havat a ház előtt. És akkor ebből nagy vita keveredett. Megint megoszlott az osztály, volt a brancs, a Viktorék, meg voltunk mi, de tőlünk is sokan egyetértettek a branccsal, csak nem úgy mondták, ahogyan ők. A Simicska meg a Nyerges, meg a Lázár amellett voltak, hogy ez tök jó, hogy ekkorák a különbségek, mert akinek van, az dolgozik, meg sokat termel, meg szolgáltat, meg értéket csinál, ezért jár neki a sok lóvé, mert ez ösztönzi őket arra, hogy továbbra is csinálják, amit csinálnak. Nálunk a Csillag, meg a Mihályi, meg a Gordon is egyetértettek egy kicsit ezzel, mert, hogy ez visz előre. De mi a Robival nem így látjuk: előbb enni kell, meg a gyerekeknek ruhát venni, meg egészségesnek lenni, meg a gyerekek inkább tanuljanak, ne úgy, mint régen, hogy nekik is dolgozni kelljen. Akkor az Ofő közbeszólt, hogy a költségvetési egyensúlyt is figyelni kell. Ezt persze nem értettük, mert anyu és apu is sokat veszekednek a családi költségvetési egyensúlyon, és anyu azt mondja, hogy arra mindig van pénz, amire apu akarja, de másra sosem! És akkor megértettem: annak jut a pénz, aki erősebb, aki dönthet arról, hogy mire költse, és apu is mindig meg tudja magyarázni, hogy miért kell arra költeni, amire Ő akarja, és biztos ugyanígy van ez nagyban is. És a Mihályi meg a Csillag azt mondta, pedig Ők a mieink, hogy a szegények csak várjanak, bírják ki még azt a kis időt, amíg sok pénz lesz és akkor Ők is kapnak majd abból. De ezt már olyan rég óta mondják, hogy már el sem hisszük nekik.
Ekkor a Viktor kipattant az osztály elé, mint mindig pénteken, mert az Ofő azt mondta, hogy a Viktor pénteken azt mondhat az osztálynak, ami csak akar, és nekünk ezt meg kell hallgatnunk, sőt az egész iskolának, mert közvetíti az iskola I., a MI1 Rádiónk. A MI1 Rádiónkat ugyan senki sem hallgatja, de most mégis, mert munkaidőben, akarom mondani tanulási időben kötelező, mint a rezsizsúron való megjelenés szép ruhában. Na most a Viktor ma elemében volt, mert beszólt az Ofőnek, meg az egész tanári karnak, hogy rosszul csinálják az iskolát, mert nem úgy kell azt csinálni, mert ő csak tudja, mert neki sok testvére van és tudja mit kell velük csinálni, hogy rend legyen. Meg azt is mondta, hogy nem kell ez a nagy szuverenitás az osztályoknak, meg túl sokat költ az iskola a szegény, buta gyerekek fölzárkóztatására és ez fölösleges, meg szorosabb kapcsolatot kellene kialakítani orosz iskolákkal, mert ott nagyobb a rend, meg olcsóbb a Coca-cola meg ilyen marhaságokat hadovált. De érdekes módon az Ofő szemében megcsillant egy könny, a Gabi, a Selmeczy elfelejtette rágcsálni a kiflijét, a Szíjjártó pedig majdnem elejtette a Viktor hátizsákját, a Kővérnek meg úgy tátva maradt a szája, hogy belelógott egy szőr a sarjadó bajuszából!
Mi meg csak hallgattunk, nem is bólintottunk, mert szégyelltük magunkat a tanárok helyett is….
tanuló