Tegyük föl: holnap kiba@@ák őket.

Vagy tegyük föl: esetleg fölfüggesztik a tagságukat.

Vagy azt tegyük föl: csak ejnye-bejnye lesz.

Mi lesz akkor?

Semmi.

Ő és ők – sem ettől, sem attól – nem fognak megváltozni. Kidumálják, megmagyarázzák, elhúznak még annál is jobbra (van még annál is jobb?), lehülyéznek majd mindenkit és a keresztény Európa nevében(?) tovább kakaskodnak majd a szemétdombjukon.

És az Európai Néppárt?

Talán.

Akkor miért fontos mégis, hogy mi lesz a holnapi döntés?

Mert mindig minden egy kis lépéssel kezdődik: amit vagy megtesznek vagy nem. Ami aztán – ha megteszik, azért; ha nem, amazért – kibillenti a mérleg nyelvét vagy erre vagy arra.

Ma március 19. van. Borzalmas nap a magyar történelemben. Pedig a borzalom azon a napon (még) nem öltött testet: a megszállás csak „egy, a sokadik kis lépés” volt a későbbiekhez képest.

Közben kis lépésekkel ma is haladunk, megyünk.

Vajon hová…

2019. 03. 19. kedd