(Mészáros Lölő és Mészáros Ágnes, a lány beszélgetnek)
- Apu, miért nem volt úgy jó, ahogy éltünk?
- Jaj, kicsi lyányom, most nem jobb? Nézz körül, talán nincs meg mindened?
- De megvan minden, apa, csak minden olyan hirtelen jött.
- Hirtelen?
- Hát, nem te mondtad, apa: „bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye”, előtte azért más volt…
- Miért lett volna más: bevezettem a gázt a faluban mindenhová, szereltem az elromlott kazánokat, úgy ment az üzlet, mint …
- Ne mondd már, apa, majdnem csődbe mentünk, akkor lettél polgármester, még törvényt is módosíttatott miattad a Viktor bá’!
- Ha az kellett akkor az üdvösséghez!
- Alig volt ruhám, nem jártunk sehová: a kocsma volt a színházunk, meg a falu-határ!
- Rég volt az, lyányom!
- Rég? Alig tíz éve!
- Hogy szalad az idő!
- De apa: érted te ezt, amit csinálsz?
- Mit kéne értenem, jön a telefon: megmondják, hova menjek, mit írjak alá, kivel beszéljek, kivel nem, ezt mind értem!
- De, amit csinálsz: az üzleteket, a médiát, az útépítést, a kis és a nagyvasútat, a focit?
- A focihoz mindenki ért!
- Persze, azért tartunk ott, ahol.
- Most meg mi bajod van?
- Nincs semmi bajom, csak azt kérdeztem: érted-e, amit csinálsz?
- Élvezem.
- Azt se tudod, mid van, hol van házad, milyen cégeid vannak, milyen pályázatokban veszel részt, mennyid is van: te a gázhoz értesz!
- Ahhoz most már nem, elszaladt az idő!
- Akkor, mit élvezel?
- Főúr lettem, arisztokrata, báró: úgy néznek föl rám, mint egy istenre, hát nem az lettem?
- Nem tudom, apu miért nem volt úgy jó, ahogy éltünk?
- Mert volt egy komoly beszélgetésem akkoriban a Mihállyal és akkor rádöbbentem, hogy nekem hogyan is kell élnem, mire születtem én a világra, mit is kell tennem?!
- És nem félsz, hogy lesz majd még egy beszélgetés …
- 06. 18. szerda