Beszélgetni kell Velük.
Nagyon sokat beszélgetni.
Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.
Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!
- Papa, olyan régen beszélgettünk.
- De most végre tudunk, kis-unokám!
- Annyi mindenről kéne pedig…
- Kezdjünk hozzá…
- Most szünet van az isiben, de sokat találkozunk a többiekkel.
- És olyankor mit csináltok?
- Beszélgetünk, sétálunk, este elmegyünk egyet lógni, tökjó az egész.
- És beszélgettek is, vagy csak lógtok?
- Mindig van valami: most például az kérdezte a Zsófi, hogy nálunk is olyan morgósak, elégedetlenek-e az ősök, mint nála.
- És, Te mit feleltél?
- Hallgattam, aztán elgondolkodam
- Az jó, s jutottál valamire?
- Nem is tudom, nálunk is sok a veszekedés, néha kiabálás, de azért nagyon jó otthon a hangulat: apu amikor hazajön, és nem ül a számítógéphez rögtön, elmondja anyunak, hogy mi történt odabenn, anyu meg a konyhából válaszolgat neki, aztán a vacsi közben is megy a csevegés.
- Zsófi ilyenről nem mesélt?
- A Zsófi apukája most keres munkát, mert megszünt a munkahelye, az anyukája meg ápoló-nővér, sokat panaszkodik, meg náluk lakik a nagyijuk is.
- Nem lehet egyszerű nekik.
- De apu is sokat morog, hogy nem hallgatják meg, amit javasolni akar, hogy az nem illik bele a „kocepcióba”, meg ilyesmi.
- És anyád olyankor mit felel neki?
- Hogy ne morogj mindig, nézd a dolgok szép oldalát: papa, mi a dolgok szép oldala?
- Hogy van munkája, meg szereti amunkáját, meg ott vagy Te is neki.
- Ezt értem, de hogy lehet egy dolognak egyszerre szép és nem szép oldala?
- Ez jó kérdés, kisunokám, ez jó: mert minden attól függ, merről nézzük!
- Ezt nem értem, papa.
- A dolgokat sokfelöl is nézheted: elölről, hátulról; a nappal szemben is; közelrő vagy távolról, olyankor mást és mást veszel észre.
- Meg olyan is van, hogy csak valamit akarsz látni, s csak azt veszed észre, amit akarsz, mást nem.
- Igen, akkor nem is lehet tudni, hogy valójában milyenek?
- Hű, nem ide akartam kilyukadni, amit látsz, azt Te látod, ha más nézné, nem biztos, hogy ugyanazt látná, ebben igazad van!
- Jaj, ez nagyon nehéz nekem.
- Szóval: akinek van munkája, pénzt keres, az emiatt elégedett és boldog (is) lehet; nekem itt vagy Te, kisunokám, van nyugdíjam, lakásom, akár én is lehetnék boldog, elégedett ember.
- És nem vagy az?
- Nem! Elégedetlen vagyok, sőt morgós! Valaki azt írta: „ … az előrelépéshez egyenesen elengedhetetlen, hogy kellő irritáció, frusztráltság és elégedetlenség legyen bennünk, másképp egy helyben toporognánk.”.
- Mi az a irritáció meg frusztráltság?
- Hogy valami ingerel, nem hagy nyugodni, csalódott leszel, esetleg csüggedt. De ha olyankor legyőzöd a csüggedésedet, harcolsz ellene, akkor…
- De papa, harcolni, én?
- jaj, ezt csak úgy mondtam: Neked „csak” el kell gondolkodnod rajta, észre kell venned, szóvá kel tenned: de látom, ezt is teszed!
- Papa, jó veled beszélgetni.
- Veled is, kisunokám, Veled is…
- 08. 02.péntek