„A nemzetállamoké, kizárólag a keresztény Európáé a jövő, abban kell gondolkodnunk, nem az internacionalizmusban” – mondta mindent szót hangsúlyozva a politikus és dörgő, ütemes taps volt a válasz. „És vissza kell utasítanunk minden olyan vádat, hogy ez náci beszéd, még ha azt a Pápa mondja is” – folytatta zsebre dugott kézzel, föl sem nézve a papírból.
Mi nem vagyunk nácik, ezt csak az ellenségeink monggyák ránk! – üvöltötte kidagadt erekkel a nyakán; „azér’ mert magyarnak, különbnek tarcsuk lényegünket, mert mi különbek is vagyunk mindenkinél, és mert édes Erdélyt, Triesztet még most is a miénknek akarjuk, mert ami a miénk az a miénk, van az az identitásunk is, ami a legjobb a világon, mert mi magyarok vagyunk, bár még sokan vannak idegenek is köztünk: arabok, cigányok, buzik is, de már nem sokáig, mert azok nem mi vagyunk, azoknak semmi helyük itt; és ha így gondolkodok, akkor mi van?!” és köpött egy nagyot a kocsmában.
És menekül már a szivárvány-táskás lány, a barnább-bőrű sétáló fiú; a menekülteket egy éjszakára befogadó fogadós.
A magyar zsidók éjszaka sokáig forgolódnak az ágyukban: biztos a nagy meleg miatt…
2019. 08. 11. vasárnap