Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

• Papa, megkezdődött megint a suli!
• Az a jó, igaz, kis-unokám
• Persze, de kár, hogy ilyen hamar jött, olyan jó volt nyáron: anyuékkal nyaraltunk a Balatonnál, lógtunk a csajokkal meg a srácokkal!
• Én is így voltam annak idején a nyárral, aztán a végén alig vártam már, hogy elkezdődjön az iskola.
• Jaj, Papa, hogy mondhatsz ilyet.
• Pedig így volt!

Közben a háttérben megy a TV, nagy konferencia zajlik Budapesten a demográfiai válságról, sok tudós, kormányzati ember, bíboros, újságíró és érdeklődő van jelen, éppen a magyar miniszterelnök lép a pódiumra és kezd beszélni. A harkály kopácsolásáról kezd el viccelődni élénk derültség közepette. Majd rögtön belevág a közepébe, az emberi élet véges és erre három válasz lehetséges: az élet habzsolása, útkeresés a Teremtőhöz, családalapítás és gyermeknemzés. Az unokám egy pillanatra fölkapja a fejét és már mondja is

• Papa, én miért nem vagyok megkeresztelve?
• Húhh, kisunokám, tényleg érdekel?
• Persze hogy érdekel, az ofő is kérdezte, meg most a TV-ben is mondta az Orbán Viktor, hogy keressük az utat a Teremtőhöz.
• Sokat akarsz markolni egyszerre, így nehéz lesz, de fogjunk hozzá. Tudod a Papit, a dédapukádat ’44-ben, kora ősszel amikor az osztálytársaival dolgozott a földeken, már indultak hazafelé éppen, a magyar nyilasok elkapták és magukkal hurcolták, egy táborba zárták, majd nem sokkal később Auschwitzba vitték: csak azért, mert zsidó volt. Egy év múlva, amikor csodával határos módon túlélte a lágert, hazajött és akkor is itthon keresett otthont magának. Attól kezdve nem beszélt a zsidóságáról, bár soha nem tartotta magát „igazi” zsidónak, de más vallásról sem. Ateista lett, ahogyan az volt már korábban is, gyerekkori eszmélése után. Azt tanulta meg az életéből, hogy nem az utat kell keresni a Teremtőhöz, hanem magának kell az életéhez az utat kiköveznie, és azt végigjárnia. Ezért aztán engem sem kereszteltek meg, ahogy az én gyerekeimet se, téged se. De persze, ha úgy gondolod, hogy a te utad más lesz, akkor válaszd azt és dönts úgy, ahogy akarsz, mert ez a döntés mindenkinek a magánügye…
• De Papa, akkor miért kérdezte ezt az iskolában tőlünk ezt az ofő?
• Nem tudom, talán mert fontosnak érezte, hogy tudja „valamiért”. Vagy lehet, hogy meg kellett kérdeznie, mert mostanában megint a „kérdések és a válaszok” föltételének és megfogalmazásának az időszakába léptünk, csak nehogy megint az összeírásénak is. Persze ebben nem kellene részt vennie mindenkinek, dehát mindenki a maga útját kövezi ki és járja végig.

Közben a háttérben a TV-ben közvetített konferencián tovább emelkedik a hangulat, a magyar miniszterelnök egyre ércesebben, magabiztosabban és határozottabban beszél, ad útmutatást, éppen azt mondja: „ A népességfogyás azért lett európai probléma, mert Európa megvívott saját magán belül két kegyetlen polgárháborút. Ezeket az iskolában világháborúnak nevezik, és kétségkívül az európai földrészen túlra is terjedt, túlnyújtózkodott, de valójában és igazából inkább egy európai, hogy még pontosabban fogalmazzak, egy nyugati polgárháborúról, illetve két nyugati polgárháborúról van szó, iszonyatos emberveszteséggel.” A Papa fölnézett, megrázta a fejét, nem akart hinni a fülének, láthatóan elkeseredett.

• Papa, Te is hallgatod közben?
• Bizony, nem lehet nem odafigyelni, nem engedi, hogy elmélázzak.
• De mi abban a baj, hogy nem világháborúnak – ahogyan mi is tanultuk –, hanem polgárháborúnak mondja, talán eltévesztette?
• Nem, kisunokám, nem! Ő, amikor beszél, akkor mindent okkal mond! Annak mindig következményeilesznek! Ezért kell odafigyelnünk minden szavára. Most mit is mondott? Polgárháború volt, ami szerintem is világháború volt, mégpedig a fasizmus ellen harcolt a világ! De ő ezt el akarja és el is hallgatja, mert állandóan nemzetről, különleges, ezeréves magyarokról, keresztény Európáról beszél, meg a liberálisok, a baloldal, a marxisták árulásáról hadovál, a velük megvívandó harcról vízionál. Így nyer értelmet(?!), így lehet értelmezni házi-történésze szavait, aki azt mondta: „Például az, hogy ki nyerte meg az első világháborút, és ki nyerte meg a második világháborút egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, ahogy azt mi tanultuk, ahogy azt a győztesek velünk elhitetni igyekeznek.”. Mert akkor ez azt jelentené, hogy a második világháborúban az egyik oldalon a fasiszták harcoltak a másik oldalon lévő marxisták ellen…
• Ezt most Papa nem értem.
• Én sem, kisunokám, én sem.
• De a család az jó, a gyerek-születés az jó!
• Így igaz, kisunokám: de ez a család ügye, ez anya és apa ügye, döntsék el ők, hogy mikor…
• De ha ebben segít a kormány, az is jó, ugye?
• Akkor mindenkinek segítsen, mindenkinek: ne tegyen különbséget ember és ember, család és család, vallás és vallás, uram bocsá’ vallástalan között! Mert annak rossz következménye lesz! Nagyon rossz.
• Papa, megyek egy kicsit a levegőre, jó?
• Mennjél, kisunokám, menjél.

2019. 09. 06. péntek