(fogalmazás egy magyar általános iskolában)

I.
Az életembe sok jó és rossz dolog is történt már velem: volt úgy is, hogy egyszerre, mert sok testvérem van, nyolcan vagyunk, én vagyok a harmadik legkisebb és a nagyobbak tudnak rám vigyázni, amikor anyuék nincsenek itthon, de kicsi lakásban vagyunk és mindig hamar elfogy a kaja, pedig nagyon figyelünk egymásra, hogy mindenkinek jusson. Az jó, amikor az iskolában a tízóraikor a tejet megihatom meg a kiflit megehetem. Az is jó, hogy a tanárnő nem szól rám az ünnepségeken, hogy miért nem vagyok ünneplőben, mert nincs, csak a többiek csúfolnak emiatt. Az is jó, amikor kirándulunk, pedig nekem nincs csomagolva kaja, néha a Bori ad azért, de a kirándulásokon sok szépet látok meg érdekeset is, például azokat a nagy kastélyokat is, ahol sok szoba van és mégis alig éltek benn néhányan, nem is értem, ez, hogy lehetett. Persze ez régen volt, csak most is van ilyen. Mondta a Bori is a múltkor, hogy vannak ma is mostan épült ilyen nagy kastélyok meg házak, ahol inas is van, bár én azt nem tudom, hogy ki, meg szolgák, de én ezt nem hittem el. Egyszer voltam a Balatonnál is, amikor le teccett minket oda vinni busszal, hogy az milyen szép volt, kár, hogy a testvéreim nem tuttak jönni, meg nem füröttünk. De azért szép volt az a nagy étterem is, ahol kajáltunk egy jót.

A tanárnénit nagyon szeretem meg a Borit is.

Ez is jó.

Orsós Ármándó tanuló

II.

Én szeretek itthon élni Magyarországon, ami a hazám, pedig apu görögben született és görög az anyukája meg az apukája is, de megismerte anyut és beleszerették egymásba, azután megszülettem és egy öcsikém is lett, aki nagyon cuki, amit anyu mond neki mindig. Apu nagyon érdekesen beszél, mert tud görögül is és néha keveri, de mi azt is értjük, ha akarjuk. Sokat nevetünk otthon. A tanárnő tudja, hogy nekem fekete göndör haj van a fejemen és egy kicsit más a színe a szememnek is, és az arcom berendezése is másmilyen a többieknél, de ez engem nem zavar, csak a többieket néha az osztályban. Különösen így választások körül, amikor kinevetnek és gúnyolódásnak tesznek ki, ami nem jó nekem. Mert azt mondják, hogy aki nem magyar, az húzzon el innen a másik országába, ahonnét jött, de én pedig magyar vagyok, mert innen jöttem ide. Voltunk már persze apuék szüleinél is, akik közül már csak a mamája él, nagyon szép volt, de itthon mégis szebb nekem meg anyunak és apunak is. Az is jó, hogy itt délben harangoznak a rádióban és anyu erről is mesélt a történetét, amiért büszke vagyok.

Régebben azért jobb volt.

Adonisz Kis Janika tanuló

2019. 10. 08. kedd