Rinya van.
„Nem kicsit, nagyon!”
Mert vesztettek. Az önkormányzati választásokon. Bár azt mormolják: „nyertünk”, de tudják, akárhogyan is mondja a FŐNÖK, ez bizony zakó volt.
Hát most rinya van.
Már a napokért is. Az órákért. Minden perc számít. Nehogymá’ ne legyen idő a csomagolásra, a „magáncuccok” szortírozására és elszállítására. A selejtezésről nem is beszélve. Mindenhez idő kell. Sok idő. Mert nem derülhet ki semmi! Már az, ami kiderült, az is sok! Még jó, hogy a P. Petya bírja a csapásokat. De ha összeomlik? Ha egyszer valaki egyszer kinyitja a száját? Mi lenne akkor?
Szóval idő, idő, idő kell!
„Nem kicsit, nagyon!”
„A gyerek, az asszony szerződésével? Mindent el kell varrni, le kell zárni, ledátumozni?! Mi lesz, ha másra is rájönnek? Ezek kutakodni fognak, a rohadt anyjukba is, még találnak majd valamit. Hogy lesz a kocsival? Már teljesen hozzám idomult, kezesbárány, magától visz az Adriára is. Mi lesz a jachttal? Nem is a nevemen van. Basszus. Mi lesz a jutalék-pénzekkel, a megbeszélt lámpa-korszerűsítésekből lecsurranó summákkal? Már meg sem lehet állítani?! Kinek szóljak, kitől kérdezzek?!” – hallható sokfelől.
Mi lesz a várral? A Ligettel? És a tervezett stadionokkal? Hát a dédelgetett álommal, az OLIMPIÁVAL?
Rinya van!
„Nem kicsit, nagyon!”
Mert elkúrták. No nem most, a hétvégén, de még csak nem is a kampányban. Végig. Amióta kormányoznak. Soroljam? Minek: hiába mondtuk eddig is. Majd rájönnek.
De addig: rinya van…
2019. 10. 18. péntek