MONOLÓG…
A qur@a életbe’: még csak harminc vagyok, minden olyan jól ment eddig, tudtam, hova tartozom, mit kell mondanom, írnom, kiket kell fölhívnom, ha valamit nem értek pontosan, olyan egyszerű volt minden, alig kellett gondolkodnom, minden jött magától meg a polgármester úrtól, most meg cserben hagyott a marhája és vesztett, de még hogy, a rohadt anyját annak is, ő bezzeg megy majd a Maldív szigetekre jachtozni én meg a lecsóba a két gyerekkel, meg a kib@szott családvédelmi f@szsághoz kapcsolódó hitellel, hol b@sztam el, hiszen mindig azt írtam, amit kértek, azt a sok kib@szott fake newst, meg álhírt, már csömöröm volt tőlük, csörgött a telefon este tízkor és tizenegyre már fönn is volt a NET-en a sok bazi nagy f@szság, amit kértek, hol b@sztam el, ez nem lehet igaz, most mi lesz, úgy kidobnak, mint a macskát szarni, közröhej tárgya lettem, nem merek kimenni az utcára, mert összeröhögnek a hátam mögött, hallom a vihogásukat, félreköpnek, mit b@sztam el, olyan jó ötleteim voltak mindig, vevők voltak rá a górék, még a Fidesz központból is leszóltak, hogy ki ez a tehetséges csávó, szaladt a szekér, terveztük mi is a gyerekekkel a nyaralást az Adriára, most meg hogyan tovább, ki b@szta el a qurv@ anyját, ki?!!
2019. 10. 21. hétfő