Orbán Viktor tegnap a parlamentben válaszolt Szabó Tímeának Budapestről szóló, napirend előtti hozzászólására. Magabiztos(?) megengedő természetességgel mondta ki, ha a budapestiek nem akarnak valamit, akkor az nem lesz, punktum.
Hát akkor minden rendben?! Hiszen (eddig), amit Orbán kimondott, az úgy is volt (van, lesz).
Szerintem nem: a budapesti csata ezzel elkezdődött.
Elkezdődött, ne legyen egy percnyi kételyünk! (Bayer Zsolt tegnap este már – kezeit tördelve, elcsukló hangon, bajtársai körében – be is jelentette, bár faramuci módon, mintha azt a gaz budapesti ellenzék, akarom írni a győztesek kreálnák.) És a csatákban (majdnem) minden megengedett: hazugságok, csapdák, rejtett szó-aknák is.
Eddig minden orbáni kezdeményezés, ötlet, javaslat átment, mint kés a vajon; a propaganda-gépezet működött, „a nép, az istenadta nép” mindent beszlopált: migránsokat, Sorost, magyar érdekből a török megelőző béke-offenzívát, még háborús bűnökkel megspékelve ugyanúgy, mint a Várba-költözést, a Liget és a tüntetők szétverését, a stadionok építését, a foci pénzzel stafirungozását, az úszó VB megrendezését, a kézilabda EB, az atlétikai VB lebonyolításának az elvállalását és hozzá a létesítmények felépítését, mindent! És persze az ennek nyomán kiépülő „új magyar középosztály” gazdagodását, zavaros pénz és nőügyeit, helikopter és repülő útjait, hajókázásait.
De most hirtelen megváltozott a helyzet: talán a Borkai-ügy és annak elbaltázott kezelése, talán az önkormányzati kampány arctalansága, pökhendisége volt az ok; talán az, hogy az ellenzék fölismerte egymásra utaltságát és váratlanul „stabilan” összezárt, ez a nemvárt összeállás, de ez most mindegy.
A lényeg: új helyzet van!
És akkor – ország-világ előtt – kiröhögtették és kiröhögték a miniszterelnököt. Az ORBÁN VIKTORT! Aki nem tudta kezelni a helyzetet. Kínosan „vihogott” saját tehetetlenségén, a fölötte tornyosuló házmesteréhez fordult segítségért, aki nem tudott segíteni… de ezt mindenki úgyis látta. „Meztelen lett” hirtelen, ha nem is úgy, ha nem is olyan pozitúrában, mint azon a videón a tornász. És akkor jöttek a pattogó-támadó kérdések, amire nem és kevés volt a válasza, fölmondta ugyan a bemagolt mondatokat, de azok csak koppantak, nem hatottak (semmi dakota, semmi ló, legföljebb egy szerszám, de az se tőle).
De persze – ahogyan az a jó ketrecharcoshoz illik – azonnal reagált is: ha nem kell Budapestnek, akkor nem lesz; ha nem kell a „bűnös városnak” a sokezer milliárdos fejlesztés, akkor nem lesz; ha nem kell a fény, a pompa, amit Ő teremt(ene), akkor nem adja. Akkor véget vet Budapest aranykorának!
Szóval a budapesti csata elkezdődött!
Hazament. Biztosan dühösen. De már rendezi a sorokat, már új parancsokat osztogat, már szövegezi az újabb direktíváit.
- 10. 22. kedd