SZELFI…
– Te mindig az Orbánt szidod, nincs jobb dolgod?
– Ma bementünk a gyerekkel a városba, és gondoltuk megnézzük a nagynénikém és bácsikám urnáit a templomban és gyújtunk egy-egy gyertyát, de ki volt írva: urna-látogatás pénteken 16 órától 18 óráig, egy „lélek” sem volt benn.
– Ezt most miért mondod?
– Nem az Orbánt szidom.
– Tényleg.
– Aztán a csodálatos napsütésben sétáltunk a Váci utcában, Te, mennyi ember, mintha Párizsban lettem volna: feketék, kínaiak vagy japánok, lányok-asszonyok csadorban és anélkül, angol, német, olasz csivitelés, sehol egy magyar szó, mikor egyszer csak hallom, húzzanak már haza ezek a migráncsok.
– Khm.
– Aztán nézegettük a kirakatokat, a csajokat, meg a plakátok is belevigyorogtak a pofánkba, tudod: a kicsik, az „amatőrök”, az éppen hogy a fán fennmaradtak összefirkálva, libcsizve, letépve, miközben fönn a magosból magabiztosan „lesomolyognak” a vegzáló hatalom milliomos képviselői, bocsi, a milliókért díszelgő reprezentánsai.
– Már közelítesz.
– És akkor hazaérek és benyomom a Facebookot, ahol a civil szerveződések támogatásával, frissen megválasztott polgármesterem írja: a mai naptól nem működik a Polgármesteri Hivatalban „ideiglenesen állomásozó” Okmányiroda, mert létszámhiány, pénzhiány, „tudomisén” milyen hiány lépett föl és ezért menj a másik városba, ha kell.
– Majdnem megint ott vagy már.
– És akkor elolvasom, hogy mit mondott reggel a FŐNÖK a rádiójában az alákérdező mikrofonállványnak, és fölrakok magamról egy szelfit a Váci utcából.
– Na jó, így rendben van, látod: tudsz te, ha akarsz…
2019. 10. 25. péntek