„Az almának a középe a magház.
A vihar közepe felé egyre erősebb a szél.
A kör közepe egyetlen pont.” (Wikiszótár)
Megtanultuk: nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem azt, amit csinálnak.
Tegnap „harsogó” hepaj volt Budapesten, attól zengett – nemcsak a terem, hanem – a teljes hazai sajtó is: a Fidelitas tétnélküli kongresszusa zajlott. Kipirult arcú, jólöltözött fiúk és kisminkelt lányok vidáman és magabiztosan – biodíszletként – vettek részt a „mulatságon”, adtak „markáns” interjúkat a kérdező újságíróknak. Az esemény akár 50 évvel ezelőtt is történhetett volna, csak akkor az állampárti ifjúsági szervezetet nem így hívták. De minden rímelt az akkori kongresszusokhoz: a felhajtás, a körítés, a meghívott pártkorifeusok, a beszédek és a tapsok is. A fiatalok is ugyanolyanok voltak: lelkesek, naivak, mindent elfogadók.
A forma nem változott.
Bezzeg a hívószak, a jelszavak, azok nagyon is: uszítás, gyűlöletkeltés, az érzelmek fölkorbácsolása, „egy kis zsidózás”.
Pedig a Fidesz-(KDNP) arra büszke, hogy ő áll középen, mindenki más tőle balra és jobbra van, ahogyan ők vallják: szélső jobbra-balra, hisz nyilasokkal, kommunistákkal van tele az ország.
De persze megtanultuk: nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem azt, amit tesznek.
Emlékszünk a Kubatov kopaszaira, a civilek emlékművének meggyalázóira, országgyűlési képviselő disznóra írt föliratára, Bayer megtorlatlanul maradt uszításaira, a Soros-plakátokra és sajnos hosszan lehetne a sort még folytatni.
Amit tesznek, pontosabban ahogyan az az előbbi fölsorolásból látszik, amit nem tesznek: elég csak arra figyelnünk…
Meddig még, vajon hová vezet ez, ne tudjuk meg…
- 12. 01.vasárnap