TE MIRE EMLÉKSZEL?
Olvasom a Balatoni nyaraló-t. Ungváry Rudolf mesél. Egyszerűen, mégis lebilincselően elmeséli tegnapunkat, rávezet-elvezet a mánkba, hogy megértsük: kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk.
Egyik szereplőjéről írja: „… és lehet, hogy ő is úgy vélte, döntésétől függ, ha az nem is, hogy ki a burzsoá meg ki a zsidó, de talán az, hogy mire akar emlékezni, és mire nem. A lélek nem bírna mindent ép ésszel elviselni, ami önmagának ellentmond.”
Igen, gondolom én is, a lelkünk nem bírná, ezért mazsolázgatunk, szelektálgatunk, választgatunk – és nem nézünk szembe vele. Azt hisszük, akkor „szebbé” válik a múltunk; talán meg sem történtté, ami megtörtént; akkor mi mindig „jók”, „igazak”, „bátrak” és „hősök” lehetünk.
De hát minden hiába: nem így van.
Akkor se, ha ezt a miniszterelnök sugallja; ha a legújabb NAT tartalmazza; ha elsírjuk magunkat, miközben arra és úgy emlékezünk, ahogy az nekünk éppen megfelelőnek tűnik.
Aztán a dolgok, dolgaink mennek tovább. Ugyanúgy, ahogy eddig: megint elkövetjük ugyanazokat a hibákat, bűnöket; megint „hősök” leszünk és győzteseknek hazudjuk magunkat; megint „csak a magyar”; megint és megint…
Te most, amikor olvasod e sorokat, vajon mire emlékezel? És miért arra? És talán később, valamikor megbeszéled valakivel, mondjuk nagyapáddal, nagyanyáddal, apáddal, anyáddal, a gyerekeiddel? Nektek is van egy burzsoátok és egy zsidótok? Vagy nektek mások jutottak?
Ne hazudjunk tovább, legalább magunknak ne: le van szarva a NAT, meg akik kitalálták és akik megíratták, azok is.
2020. 02. 05. szerda