KICSAVARODVA, VAGY „VÉLETLEN, „APRÓ” BAKI?!” …
(Bocsi: hosszú és unalmas lesz…)
Csütörtökön, április 17-én volt a holokauszt magyarországi áldozatainak az emléknapja: 74 évvel azelőtt ugyanis azon a napon állították föl az első gettókat a korabeli Magyarországon: nem a német megszálló csapatok katonái, nem német fasiszták, hanem magyar „emberek”, köztisztviselők, akik zokszó és fenntartás nélkül követték a magyar közigazgatás eljárásrendjét, akik „önként és kéjjel” vettek részt a „kivitelezésben”.
Varga Judit igazságügyi miniszter „egyszemélyes” megemlékezést tartott a Duna parton a „cipő-szobroknál” és az M1 csatorna éppen arra járó riporterének történelem-hamisítóan azt nyilatkozta: „milyen tragikus következményei vannak annak, ha egy nemzet elveszíti szabadságát… figyelmeztetni kell a következő generációkat azért is, hogy ilyen soha többé ne történhessen meg a világban”.
Véletlen, „apró” baki lehetett?!
Közben az Európai Parlament kétharmados többséggel elfogadta az unió válságkezelési irányelveit. Ennek értelmében létrejöhet egy nagyszabású gazdasági mentőcsomag, amely a járvány elvonulta után emelkedő pályára állíthatja a jelenleg stagnáló ipart és a kereskedelmet, döntöttek egy több mint 3 milliárd eurós gyorssegélyről is, amelyből az Európai Unió orvosi eszközöket és kórházi berendezéseket vehet, szakembereket fizethet és betegeket szállíthat át egyik tagállamból a másikba.
A Fideszes képviselők nem szavazták meg a javaslatot.
Véletlen, „apró” baki lehetett?!
Persze az EP nemcsak a járványkezelésről szavazott, hanem a magyar kormányról(!) is: „…az európai értékekkel teljes mértékben összeegyeztethetetlennek tartja a magyar kormány azon lépéseit, hogy a magyarországi szükségállapotot időkorlát nélkül hosszabbította meg, határozatlan időre rendeletekkel kormányoz és meggyengítette a magyar Országgyűlés rendkívüli felügyeleti hatáskörét”.
Közben Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke a Spiegel kérdésére azt válaszolta: „A történelem során sokszor láthattuk, hogy a politikusok a hatalmuk kiterjesztésére törvényeket használnak. Ez Németországban ismerős lehet. Biztos vagyok abban, hogy Carl Schmitt nagyon büszke lenne Orbán Viktorra”.
(Tusk szavainak értelmezéséhez fontos tudni, hogy Carl Schmitt nemcsak konzervatív jogtudós és a Nemzeti Szocialista Párt tagja volt, hanem aktívan segített a náci rezsim legitimitásának megteremtésében is. 1934-ben a hatalomátvételről kifejtette, hogy a vezető (Führer) a jog alapja. Az antiszemita Nürnbergi Törvényeket pedig a „Szabadság Alkotmányának” nevezte. Schmitt 1945-ig, vagyis a háború végéig a náci párt tagja maradt. A jog értelmezéséről és a náci párthoz való viszonyáról itt olvashatnak bővebben.)
Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár azonnal reagált: „Remek. Jó tudni, hogy a Donald Tuskhoz hasonló Orbánfóbiások még válságidőben (amikor akadnak más dolgok, amik elfoglalhatnának mindannyiunkat) is találnak időt és helyet Magyarország szidalmazására.”
Véletlen, „apró” baki lehetett?!
Tusk ugyanis nem Magyarországra mondta, amit mondott, hanem az Orbán vezette kormányra. Ráadásul nem szidalmazás volt, ami válságidőben nem elfogadható, amikor vannak „más dolgok” is, hanem maga a probléma egy másik vetülete.
1939 szeptember 3-án hangzott el VI. György király híres beszéde: „Belekényszerültünk egy konfliktusba, szövetségeseinkkel együtt fel kell vennünk a harcot egy olyan elvvel szemben, amely, ha felülkerekedne, végzetesnek bizonyulna minden civilizált rendre a világon.”
Ez világos beszéd volt, ahogy Tusk interjúja is: figyelmeztetés arra, hogy még minősített többséggel sem szabad bármit megtenni, mert az – ugyan minősíti a szavazókat is – végsősoron a megválasztottat ítéli meg; azt, aki visszaél hatalmával. Azt, aki mindenkit megfenyeget (pedagógust, orvos-igazgatót, újságírót, hajléktalant, munkanélkülit stb.); aki csak a vazallusaira gondol, aki vizet prédikál és bort iszik, aki kereszténységről papol…
Véletlen, „apró” baki lehetett?!
Nem hiszem…
- 04. 18. szombat