Beszélünk róla.
Ki így, ki úgy: van, aki ezt mondja; más meg azt.
Mert megint beszélünk róla: a MAGYARORSZÁGI SAJTÓSZABADSÁGRÓL.
A szokásos módon: indulattal, dühösen; innen is, onnan is.
Közben semmi nem változik.
Azaz: romlik.
Az „átalakító-tisztító” elfoglalás alatt a sajtószabadság zavartalanul romlik.
Mert a propaganda és a sajtószabadság nem fér meg egymás mellett.
Két hatalom, két dudás – de „csak” egy csárda van.
Tehát: nincs két dudás!
Csak egy!
Azt mondja a kérdésre a kormány jólfésült minisztere: magánügy, a kormánynak ehhez nincs köze, jól is nézne ki.
Közben százmilliárdokkal tömik a lakáj-médiát: nem a sajátjukkal, közpénzzel.
Nekik ez magánügy.
A sajtószabadság a tulajdonos szabadsága, mondja egyikük.
Aki megél, az szabad.
Senki nem él meg!
Senki!
Csak közpénzből.
Amit meg egy kéz oszt.
Ami már elvesztette közpénz jellegét.
Akkor most mi van?
Semmi.
Beszélünk róla…
- 07. 28. kedd