És egyszer csak észrevettem magamon, hogy kezdem a rendetlenséget rendnek látni, a megszokhatatlant megszokni, a kibírhatatlant kibírni, az elfogadhatatlant elfogadni, az elképzelhetetlent elképzelni, a bekövetkezhetetlent is várni. Ez lenne az egészséges életösztön, vagy csak a tehetetlen beletörődés?