(40.)
Most nem esik. Nem is villámlik, nem is dörög. Amikor villámlik, akkor Thessza kutyánk fölemeli a fejét, aztán visszaejti a szőnyegre: alszik tovább, őt nem az érdekli. Ahogy az időjárást sem, hogy az emberek mit gondolnak a hihetetlen, megmagyarázhatatlan és hirtelen változásokról. A kormányokat sem érdekli, azokat sem, akik tehetnének érte. Most azonban az eső nem esik.
A notebookom mellett nyitva Thomas Mann Naplók-ja, éppen a’33-as évben írottakat olvasom: mennyi emberrel levelezett, tartotta a kapcsolatot már Németországon kívül élve, még nem döntve arról, hol fog élni; de azt már végérvényesen elhatározta, amíg Hitlerék vannak hatalmon, nem megy vissza hazájába. Napi információkkal rendelkezett az ottani eseményekről, borzalmakról, a kilátástalan helyzetről. Barátaival beszélgetve a változás esélyeit latolgatták, vajon van-e olyan belső erő, ami kikényszerítheti azt, reménykedtek a szociáldemokratákban, a konzervatívokban, a német frontharcosok szövetségében, de bennük sem igazán. „Pont a németeknek jutott ki, hogy forradalmat csináljanak, olyant, amilyen még nem volt a világtörténelemben: eszme nélküli, sőt eszmék elleni forradalmat a magasabb rendű, a jó, a tisztességes ellen, a szabadság, az igazság és a jog ellenében. Ilyesmi soha nem fordult elő az emberiség történetében. A tömegek közben ujjonganak, mert azt hiszik, hogy ezt tényleg ők akarták, holott csak fantasztikus ravaszsággal becsapták őket…” – írja Thomas Mann ’33-ban. Meg azt is, hogy „német újságot csak undorodva lehet olvasni…”. Közben „harangzúgás, mámoros nagyra-törés” – a németek megint „nagy népnek hiszik magukat”, de hiába a lobogódísz, mindenki rosszkedvű és tanácstalan, miközben a „német forradalom” leplezetlenül revansista, de ez – jellegét tekintve – „belügy”, senki sem kényszerítheti Németországot arra, hogy elfogadja a demokráciát. Leteszem a könyvet, csak nézek magam elé: minek olvasok ilyeneket, minek vonok párhuzamot, hisz „úgysem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni”…
Az eső nem esik.
Idebenn azonban nem jobb a helyzet, bár legalább nem ázok, viszont a hírek: „Varga Juditék belehúztak: csaknem ezer titkos megfigyelést engedélyeztek a nyár közepéig”, „A Magyar Közlöny rögzítette: Norvégia tartozik Magyarországnak”, azt is kormányrendeletbe foglalták, hogy „az oltatlanoknak fizetniük kell a halasztható műtét előtti kötelező tesztért”, „Felmondott a fél tantestület, az iskola szerint ígéretes változásokat hoz az új tanév”, micsoda országban élek?!
Nem esik, vajon miért rossz a hangulatom?
Most akkor Biden totalitárius gengszternek nevezte Orbánt vagy nem? És ha igen, akkor engem is megsértett vele, ahogy a magyar kormány-média szerint minden magyart? Engem biztosan nem, engem Orbán és a NER sért meg naponta. Aztán megnézem az „INTERJÚT”, nem értem: miért kap Orbán lehetőséget a trumpi FOX-tól interjúra? Persze értem, de akkor is. Érdekel egyáltalán valakit is, hogy valójában ki-mit mond, vagy csak a „HÍR” a fontos?! Micsoda világ!
Az eső nem esik, már a napernyőt is ki kell húznom.
„Orvoshiány miatt szerda estétől leállt az Uzsoki Kórház sürgősségi osztálya” – ugrik föl a hír, Kásler miniszter viszont mossa kezeit, azaz nem mossa. Viszont minden rendben van a magyar egészségügyben – olvasom a győzelmi jelentést. Hogyan is írta Thomas Mann: „harangzúgás … mámoros nagyra-törés … lobogódísz”.
Most nem esik. Nem is villámlik, nem is dörög.
De az előrejelzés szerint vihar lesz…
- 08. 07. szombat