(41.)
Thessza ma mérgesen megugatott egy embert. Ilyet eddig még soha nem tett. Elromlott megint az internet – se tévé, se telefon, se internet – idegesen hívom mobilon a szolgáltatót, „Vanda vagyok” géphangon fölteszi a szokásos kérdéseit, meghallgatja egyszavas válaszaimat, szenvtelenül közli: hiba van a vonalban, hetvenkét órán belül kijavítják, majd boldogan tájékoztat, addig korlátlan mobil(!) internet hozzáférést biztosítanak, mert kiemelt (már sokszor jeleztem a hibát) ügyfél vagyok, a biztonság kedvéért küld szerelőt is, aki három óra múlva megérkezik, ismerősként üdvözöl, majd először a házon kívül nézelődik, nincs-e szakadás valahol a vezetékben, közben belelép a virágos-kertbe, ami Thessza szerint (is) tiltott övezet: na erre kezdett el ugatni és vicsorogva morogni, de a szerelő t ez sem zavarta…
Naponta lépnek be „szerelők a virágos-kertünkbe”, de nincs ott Thessza, mi meg nem morgunk.
Az elmúlt két hétben az OLIMPIA volt a mindent meghatározó, minden mást elsöprő esemény. A COVID 19 megváltoztatta az életünket, (talán) óvatosabbá és figyelmesebbé is tett bennünket, elhalaszttatta a 2020-as tokiói OLIMPIAI játékokat is, „szerencsére” csak egy évvel. A négy évente megrendezésre kerülő OLIMPIA az egész világot megmozgató, izgató esemény, több-milliárd embernek hatalmas öröm és szórakozás. Hogyan is hangzanak a Pierre de Coubertinnek tulajdonított, valójában Ethelbert Talbot szavai: „The important thing in the Olymipic Games is not so much the winning but taking part, for the essenthial thing is not conquering but fighting well” (az olimpiai játékokban nem annyira fontos a győzelem, sokkal inkább a részvétel, mert az élet lényege nem a hódítás, hanem a harc). Coubertin elképzelése szerint az olimpiai játékok a nemzetek önösségén átívelve hozzájárulnak a békéhez és ahhoz, hogy a nemzetek könnyebben megérthessék egymást. Most is, ma is erről szól, szólt az OLIMPIA?! Nem tudom. Végig néztem a magyar közvetítéseket: ilyen technika, ilyen „mindenen ott vagyunk és mindent közvetítünk, ahol a magyarok…” talán még soha nem volt a magyar televíziózás történetében, ez fantasztikus volt, még annál is több, köszönet a közvetítőknek! Viszont – már megint a „de” – amit mondtak, ahogyan körítették, amibe bebugyolálták, az éppen a coubertini eszmék megcsúfolása volt. Értem én: a NER korszakában „NER”-esen kell még közvetíteni is, mindenkinek „úgy” kell néznie az eseményeket, „azt” kell gondolnia a történésekről, amit a NER urai, a hatalom korlátlan birtokosai kitaláltak! Itt és most a „NEMZETI” az első és legfontosabb, szinte csak az az érdekes: az érzelmek fölkorbácsolása, a „mi vagyunk az elsők és legnagyobbak” kimondása, a „magyar” teljesítmény magasztalása az alapvető. Hisz’ a gyűlölködéshez kell az érzelmi háttér, az érzelmi megalapozás, az OLIMPIA meg éppen alkalmas erre. Hogy Coubertin éppen az ellenkezője miatt hozta létre az OLIMPIÁT, zakson, rá se ránts – Thessza nem érti, hát nem is morog vicsorogva.
A szemem sem a régi: fekete foltok úszkálnak, a foltok néha összegabalyodnak, aztán kicsomósodnak és megpihennek; a kisebb betűk, lábjegyzetek kibogarazása hosszú percekig is eltart, viszont utána az örömöm… Belelapozok Bálint György A szavak felkelése című könyvébe, a könyv a Pótlás Darwinhoz karcolatnál nyílik ki, ami arról szól, hogy kísérletképpen majmokat alkalmaznak emberi munkaerő helyett egy angliai gyarmaton a kókuszültetvényeken a kókusz begyűjtésére: a majmok ügyesebbek, alig kerülnek valamibe, nem lázonganak, önálló gondolataik sincsenek. Satöbbi. A papagájok használhatóságát is fölveti. Végül is: mintha ma lenne, akár ma is megírhatná valaki ugyanezt, még csak kókuszok, gyarmatok se kellenének hozzá. (Jelzem a papagájok már munkába álltak, persze nem olcsók, sokat kérnek és kapnak, zabálnak is szépen.) Thessza őket sem veszi észre sajnos. Mi se…
A tévénk persze megint bedöglött, mindjárt hívom „Vandát”, aki majd fölteszi szokásos kérdéseit és kiküldi a szerelőt: vajon Thessza megint ugatni fog?!
- 08. 09. hétfő