(67.)
Ma rosszul aludtam az éjjel, sokat forgolódtam, többször ki kellett mennem, akkor olvastam egy kicsit, aztán megint forgolódtam egy sort, úgyhogy reggel alig bírtam fölkelni: úgy „öregesen” kászálódtam ki az ágyból, de éreztem, ez a nap már megy a lecsóba.
És Thessza? Rögtön megérezte vagy látta rajtam, előszőr köszöntött, nyitott, vigyorgó pofával, de nem ugrott rám, nem kezdeményezett játékot, pedig mindig azzal indítja a napot, most azonban nem, fülei oldal lelógtak a feje mellett, egy hangot, még kis vakkantást sem adott, leült, odanyomta a fejét a lábamhoz, aztán fölemelte a fejét és csak nézett rám, mintha kérdezné, mi van veled gazdi, mit segítsek, hogy ne légy ilyen búval bélelt, mert ő tudta, megtanulta már: ahhoz, hogy neki is jó legyen, hogy a gazdi játsszon vele, simogassa az is kell, hogy a gazdi is akarja, neki is legyen kedve hozzá, most meg láthatóan nincs kedve, akkor neki kell alkalmazkodnia…
És vajon a kétlábúak?
Az emberek?
Figyelembe veszik-e, tudják-e, hogy az ő boldogságukhoz mások boldogságára is szükség van?
Persze, hogy tudjuk. Hisz’ minden nap tapasztaljuk, minden nap átéljük, már annyira természetessé vált számunkra, annyira mindennapossá, hogy már észre sem vesszük, már tudomást sem veszünk róla: csak követeljük, csak ragaszkod(ná)unk hozzá.
Naponta harsog a fülünkbe: „megvédjük”; „mi magyarok”; „nem engedjük”; „ez nekünk jár”; „az anya nő, az apa férfi”, minden más természetellenes; „az idegenek elveszik tőlünk” és már észre sem vesszük, hogy más nem számít és úgy kezdünk el gondolkodni, cselekedni, hogy másra nekünk nincs is szükségünk. (Mai hír: „családbarát” kormányunk Demográfiai Csúcs-ot hívott össze Budapestre, ahová meghívták többek között: „Marion Maréchal-Le Pen-t, akinek nézetei az abortuszról szigorúbbak a francia katolikus egyházénál is; Mike Pence-t, aki szerint az óvszer nem hatékony a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésére; Sharon Slater-t, aki szerint a szexedukáció „háború a gyerekek ellen”; Ed Martin-t, a házasságon belüli nemi erőszak létezését tagadó antifeminista aktivistát, Phyllis Schlafly-t utódát; Milorad Dodik-ot, aki szerint a 8000 ember életét követelő srebrenicai mészárlás nem történt meg; Jaime Mayor Oreja-t, aki a hazájában elkövetett, 16 fő életét követelő terrortámadást többek közt a melegházasság elfogadásával hozta összefüggésbe; Eric Zemmour-t, aki Le Premier Sexe című könyvében megkérdőjelezi a nemek egyenlőségével egyetértő férfiak férfiasságát, és akit a közelmúltban több nő szexuális zaklatással vádolt meg; és Sophia Kuby-t, aki a nők tudatos karrierfeladását dicsőíti.)
Minket, kétlábúakat egyre kevésbé érdekel a „másik”; nem figyelünk rájuk, nem törődünk velük, sőt. hallgatólagosan (ezért támogatóan) tudomásul vesszük: ez van.
Aztán csodálkozunk.
Vagy már azt se.
Thessza most hallgat, fekszik a lépcső alatt. De figyel, vár a jelre, hogy megváltozott a hangulatom…
- 09. 23. csütörtök