(71.)
A kutyáknál nincs szavazás. Előválasztás se. Amikor – néhány napja – Thesszával lementünk „előválasztani”, semmit sem értett az egészből, viszont nagyon jól érezte magát: együtt volt a „családjával”; és az a sok, izgalmas szag! Amikor odaértünk a sátorhoz, ahol sok ember volt, Thessza ránk nézett, mi legyen: ugassak vagy ne ugassak, aztán nem ugatott, értette a testbeszédünket: türelmesen leült, aztán lefeküdt a sárgálló fűbe és várakozott.
Most én is várakozom. Most mi lesz? Eddig siker. De most a hajrára, élesre fordult minden, most már – mert kézzelfogható közelségbe került – komoly tétje van a „továbbjutóknak”. Az igazi tétje viszont nekem, neked, nekünk van, lesz! Mert nem mindegy: lesz-e együttműködés vagy sem, marad-e egymás támogatása, vagy megint jön az elmaradhatatlan marakodás.
Mert természetesen mindenkinek igaza van, pontosabban: mindenkinek megvan a maga igazsága: Dobrev Klára kapta a legtöbb szavazatot; Karácsony nem ígért olyat, ami teljesíthetetlen; Márki-Zay Péter meg vélhetően sok kiábrándult szavazót el tud hozni.
Akkor?
Mi legyen?
A kutyáknál egyszerűbb: nincs szavazás, csak ösztön és megérzés. Meg odafigyelés. És akkor jön a simi.
Nálunk, embereknél?
Hát a politikusoknál?
Most – a második forduló előtt – néhány napig mennek majd a (háttér)-tárgyalások: olvashatunk majd kiszivárogtatásokat, félrevezető álhíreket, aztán majd lesz valami.
Most rajtunk kívül zajlanak az események.
Pedig rólunk van szó!
A mi életünkről.
Thessza ilyenkor, amikor nincs a közelben a gazdi, amikor nem érzi közelsége biztonságát, nem találja a helyét: rohangál föl és alá, nyüszít, keresi a helyét (pedig az ugyanúgy megvan).
Vajon meg akarnak egyezni?
Vajon meg is tudnak egyezni?
Hisz nagyon erős az ellenszél, hisz már annyiszor elrontották, hisz már megint megszólalt néhány disszonáns hang, hisz olyan szűk az ösvény, ha van egyáltalán.
Thessza itt fekszik mellettem. Biztonságban érzi magát, pedig a gazdi…
- 10. 01. péntek
(Kép: infostart)