(73.)
„CONSUMMATUM EST?”
Szép idő van. Meglepően szép. Thessza hív sétálni, de látja rajtam: valami nem stimmel velem, hiába ugrál körülöttem, hiába „csipkedi” a kezemet, vakkant „parancsolóan”, nem mozdulok, bambán ülök tovább a helyemen.
Előttem egy kis könyv, benne az első mondat: „Hazánk nem maradhat jelen helyzetében …” – írta Eötvös József 1846-ban (most éppen Szigethy Gábor idézi), „mennyit változott azóta a világ és Magyarország” – gondolom, miközben a mondat mégis igaz. De ezt Thessza nem érti (lehet, hogy ez a jó neki), hiába is mondanám neki: „figyuzz, kis kutyám, vannak dolgok, amit nehéz megérteni és elfogadni, pláne akkor, amikor sérelemként éljük meg, s most annyi a sérelmünk – innen is, onnan is – nem győzzük sebeinket nyalogatni, de te ezt úgysem érted meg, de azért figyuzz rám…” és ott ül, előttem, néz a szemembe, láthatóan meg akar érteni, miközben magamat se értem, hát még a többieket, hisz’ akkoriban is „Széchenyi Istvánra rásütik a megalázó bélyeget: Labanc! Aki nem ért egyet bölcs kormányunkkal, gyanús: kuruc!”, az egyik hazaáruló volt, a másik szabadságharcosnak minősíttetett, most megint a minősítések ideje lenne?!
Hogy is van a monológban: „inkább tűrni a/ Jelen gonoszt, mint ismeretlenek/ Felé sietni? – Ekképp az öntudat/ Belőlünk mind gyávát csinál,/ S az elszántság természetes szinét/. A gondolat halványra betegíti…”?! De mi a gyávaság? Hogy nem kiabáljuk nap, mint, hogy „ide lőjetek”? Hogy (már) nem akarunk „kemény” fejjel a falnak menni? Vagy hogy nem merünk elgondolkodni a helyzetünkön, ami mindig újabb és kérdéseket, újabb és újabb válaszokat vet föl, mert a régiek már nem jók? Inkább – mert az az egyszerűbb – az acsarkodást, a gyűlölködést vagy az elfordulást választjuk?
Thessza csak néz rám, nem is vakkant, vár valamire.
Írom, csak írom naponta ezeket a sorokat, hátha majd egyszer elolvassa valaki, talán majd ért is belőle valamit: milyen volt ez a világ, milyenek voltunk benne mi, emberek, hol és mit rontottunk el és mikor.
Ezek csak morzsák, még jóllakni sem lehet velük, és mégis: ez is formálja a holnapot. Ahogy az is, ahogyan ömlik a kormányzati hazugság szennyáradata a hírharsonákból – de ez már hidegen hagy.
„CONSUMMATUM EST?” – tettem föl a kérdést…
Na, ebből elég: megyek sétálni Thesszával.
- 10. 03. vasárnap