(75.)
Hétfőn elrepül „legidősebb”, húszéves unokám.
Tíz hónapra – a mostani tervek szerint. Franciaországba megy, önkéntesnek a Vöröskereszthez. Már minden „meg van beszélve”, már mindent elrendezett. Egy bérelt lakásban fog együtt lakni egy portugál és egy német kislánnyal, akik szintén önkéntesek. Minden nap kilenctől ötig dolgozik, a hétvégén egy napja szabad lesz. Gyerekekkel, elesettekkel, hátrányos helyzetben élő emberekkel fog találkozni, foglalkozni; Covid Irodán is tevékenykedik majd.
Embert próbáló feladat lesz! Mégis: bátran belevág.
Thessza ezt most nem érti, csak a postást ugatja mérgesen.
Emlékszem, húsz évesen én – otthon – éltem „boldog” életem, éppen túl voltunk az új gazdasági mechanizmus bevezetésén, egyetemre jártam, kosaraztam – a disszonáns jelek ellenére – minden biztatónak, reményteljesnek tűnt. Aztán elérkezett a „kirepülés” ideje, anyán sírva búcsúzott tőlünk, pedig csak „néhány utcával” mentünk odébb, nem ezerötszáz kilométerre. Mégis: tudta, attól kezdve megváltozik, más lesz minden; valami új kezdődik, a fióka nem fióka többé.
Aztán az a kép is beugrik, amikor öcsémék három évre elrepültek az algíri kirendeltségre, ahogy ott álltunk megrendülten, de mégis büszkén a ferihegyi repülőtéren. Aztán ugrik a film, már a rokon gyerekek, unokatestvérek csomagolnak, repülőre szállnak és kitelepülnek Angliába, számukra az ismeretlenbe, végleg.
Megannyi emlék, más-más hangulatú búcsú…
Thessza ezt nem érti: ő „csak” a mindennapi néhány-órás távollétek miatt válik búskomorrá, akkor összegömbölyödik, behúzza fülét-farkát és úgy fekszik búval bélelten. Hogy aztán kitörő örömmel és ugrándozva fogadja a „visszatérőt”, aki pedig el sem ment.
Most megint beugrik egy kép, az első közös „sí-túránk” az unokámmal, amikor még olyan pici volt és este, amikor lefeküdtünk a szállodában, ő nem volt hajlandó a harmadik ágyon aludni, hanem közénk heveredett, keresztben helyezkedett el, hogy lábával engem, kezével meg Mari-mamát érintse…
Telón beszélgetünk, már készülődik, megvan a Messenger-csoportunk is, nézegetem a Google-Map 3D-s képernyőjén a címet, keresem a „házat” …
Thessza itt ugrál megint, de az eső vigasztalanul esik, abba sem akarja hagyni: majd később…
- 10. 07. csütörtök