(76.)
KIKAPTUNK…
Thessza nem nézte a meccset: összekuporodva feküdt és aludt a lábamnál. A pipámból áradó füstfelleg alig hullámzóan lebegett fölötte, néha-néha nedves orra megmozdult ugyan, de a füst nem ingerelte ébredésre – ahogyan dühös horkanásaim sem.
Kikaptunk tegnap (is). Itthon. Annak ellenére(?), hogy a „FŐNÖK” is a tv-én(?) nézte. Lényegében (bár matematikailag még lenne esély, mint a lottó ötösre) kiestünk, nem jutunk ki a VB-re. Megint nem. Semmi meglepő nem történt. Úgy játszottunk, ahogy szoktunk: nem rosszabbul, nem jobban. (Az EB-én ez a játék – a később megbukott – sztár-csapatok ellen arra elég volt, hogy azt higgyük, minden rendben van.)
Tulajdonképpen nem történt semmi különös: a benzin ára így is a csillagos égig fog emelkedni, a választási osztogatás is tovább folytatódik majd, ahogyan az előválasztás is rendben lezajlik majd.
A NER világában a cirkusznak helye és funkciója van.
Thessza ezt nem ért: éli világát, várja a simiket, isteníti a gazdit és örökké játszani akar vele.
Emlékszem Végh Antal könyvére (Miért beteg a magyar futball), emlékszem Hofira („Szúrd ki, mert pattog”), az „átkosban” a „vérre menő vitákra”, pedig akkoriban a magyar foci egészen más színvonalon volt.
És mi van ma? Semmi. Egy valódi kritikus hang sem hallatszik. „Csalódás” a legnagyobb bírálat. A nép egyszerű gyermeke(i) persze dühösek, morognak, de hangjuk mit sem ér. A hivatalosságok? Ha, tele lett volna a stadion, ha piros-fehér-zöld lobogóval vonulhattak volna a Dózsa György úton az emberek, az a gaz FIFA (Brüsszel, Soros, Gyurcsány, Karácsony)…
Minden megy majd tovább a lenini (orbáni) úton: stadionok épülnek majd, milliós fizetéseket kapnak neve nincs, nézőket nem vonzó, nullát produkáló játékosok, ömlik majd tovább a TAO, az MTV milliárdjai: cirkusz kell! Különben is: a „FŐNÖK” kedvenc sportja.
Thesszát ez nem érdekli, de amikor ideges leszek emiatt, vakkant kettőt: hagyd a francba, gazdi…
- 10. 10. szombat