(90.)
Thessza nem tudja, hogy naplószerűen írok róla, azt se zavarja, hogy ezekben a „szösszenetekben” nemcsak róla írok. Igazándiból az egyre fogyatkozó napjaimról írok, benne Thesszáról. Mert most ő egy stabil, „fix” pont, ahonnét ki lehet(ne) mozdítani a világot. De az istennek sem akar mozdulni, mármint kimozdulni. Biztosan én csinálom rosszul. Thesszát ez sem zavarja.
Olvasom Heltait, az 1944-45 között írt „Négy fal között” írt Naplójegyzeteit: „Csodálatos együgyűség. Valamikor azt reméltem, hogy a közös nyomorúság majd rávezeti az embereket a megértésre, az egymáshoz való tartozás érzésére, a kölcsönös segítségre. Ezzel szemben az idegesség, a mással való nem törődés még jobban kiéleződik, összefogás helyett még nagyobb széthúzás, az elesettet nem emelik föl, hanem rátaposnak. Őrültek kezébe került a világ, egy bolond százmilliót csinál. A szamarak, a betegek és a gengszterek uralkodnak, mindenki gyilkol és rabol…” – írta kedden, ’44. április 18-án, „a megszállás 31-ik”, a „csillag 14-ik napján”. Az egyház megbukott – folytatja, prédikál, alkalmazkodik és titokban majdnem áldását adja a dolgokra, Krisztust emleget, miközben az Antikrisztussal kacérkodik.
Mi változott azóta?
Most ugyan nem hullanak bombák, nem kell hajnalban levonulnunk a pincébe; sárga csillagot sem kell viselnünk, miközben az arra „érdemesek” ugyanúgy meg vannak jelölve; most is „egy bolond” milliót csinál, most is „szamarak, a betegek és a gengszterek uralkodnak”.
Megnézem Bárdos András megrázó beszélgetését Eperjessel a HVG fizetős oldalán, elgondolkodom: Eperjes hosszan magyarázza első filmjének a történetét, valóság-tartalmát, az „irgalom” szükségességét, miközben a regnáló hatalom ezt a szót (ahogy Adyt is) kizárta, megtagadta. Eperjes erről hallgat, kerüli az egyenes választ és jól érzi magát a NER regnáló világában.
Thessza ki akar menni, de most nem mehet, nyitva a kert-kapu, annyira ő sem szabad, hogy a kerten kívül is rohangásszon, „érte haragszom, nem ellene”, nem érti ezt, aztán mégis elfogadja.
Ma 8434 új fertőzöttet regisztráltak, 98 ember meghalt koronavírusban. Megint körlevelet kaptak a kórházak az EMMI-től: lehet halasztani a halasztható(??) műtéteket, „Empatikusan, kellő rutinnal rendelkező kollégák rendezzék a lemondásokat”. A kormány továbbra is hadovál, „jól van az úgy”, még rosszabb lenne, ha Gyurcsány… Van még józan ember, aki ezt a dumát beveszi?! Van.
De legalább a pincébe nem kell lemennünk a bombázások elől.
Továbbra is marad a rekord-magas, átlagosan 506 forintos benzinár, nincs azzal semmi baj, „táguljanak innen kérem szépen”; az első tíz hónapban a fogyasztói árak 6,5%-kal növekedtek, mert a magyar gazdaság szárnyal! Unokám viszont boldog, Párizsban önkéntesként dolgozik, pörög az élete, rengeteget tanul, dolgozik, új kapcsolatokat talál, élményeket szerez, nagyon örülök én is.
Rohannak a napok, egymás után: nincs megállás, jól van ez így.
Pincénk sincs, ahova le se kell mennünk…
- 11. 10. szerda