(99.)
„Ti szoktatok csalni?” – nézek Thesszára miközben kérdezem, de ő csak ül a lábamnál, nem vakkant, még csak a fejével sem bólint; csak ül és néz rám, mintha nem értene, de biztatna: „folytasd csak, gazdikám, hallgatlak figyelmesen, szeretem, amikor halkan és nyugodtan duruzsolva simogatsz a hangoddal, mert az is olyan jó”.
Elmosolyodom magamon és már folytatom is tovább: „persze, te azt se tudod, mi az, hogy csalni, pedig már nektek is van chipkártyátok egy 15 számjegyből álló kóddal, hogy azonosíthatóak legyetek, azzal meg akár csalni is lehetne, igaz ez nektek eszetekbe sem jutna, nem kell, minek, legföljebb a gazditoknak, az adó miatt” – beszélgetek magammal és vele tovább, „aki” most a fejét egy kicsit oldalra billenti, miközben a szemét le sem veszi rólam. Előveszem a pipámat a kerámia-tartóból, óvatosan lehúzom a kazánt; kitisztítom a szárat, aztán berakom a szűrőt; a kazánt egy erősebb fémfurdanccsal „vájom” tisztábbra, tisztára már nem lehet a sok használattól; összeillesztem a darabokat, majd kinyitom a pipazacskót, kicsit szétszálazom a picit még nedves dohányt, behelyezem a kazánba, kicsit megnyomkodom, meggyújtom és hátradőlve megszívom…
Miről is beszélgettünk? Persze: a csalásról. Arról, amivel mi, emberek annyiszor találkozunk, ami miatt dühösek vagyunk és tehetetlennek érezzük magunkat. Amitől szenvedünk, de azért sokan eljátszottak már a gondolattal: mi lenne, ha… Közben éljük tovább az életünket, semmi nem történik, minden megy tovább a maga útján, de azért mi érteni akarjuk a világot: mi-miért történik körülöttünk, lehet-e változtatni a dolgok folyásán – Thessza csak hallgat mellettem, nem segít, a füst is csak száll a magasba, a nyitott ablakon át menekül a szabadba. A csalás már kinn van, „az álnok rászedés; a rosszindulatú tévútra vezetés; más látszat keltése alantas érdekek alapján” szabadlábon grasszál. Most olvastam egy tanulmányt Romhányi Balázstól a magyar költségvetés átláthatóságáról, amiben megállapítja: „Ha a kedves olvasó most frusztráltnak érzi magát, mert végigvonszoltuk a felsőoktatás költségvetési árkain-bokrain azért, hogy a végén bemutassuk: nem tudunk semmit arról, hogy jövőre mennyivel lesz tényleg jobb az egyetemeknek, akkor igaza van. Talán elhiszi, hogy hasonló „szellemi kalandokat” bemutathattunk volna az egészségügy, a sport-beruházások és még egy sor más kormányzati funkció területén is. Ez csak egy, bár igen fontos vetülete a költségvetési átláthatóság hiányának”. Mert miről is szól az, hogy nem lehet tisztán látni, mire-mennyit költ az állam? Csakis arról, hogy titokban akarja tartani, hogy ne tudja meg az egyszerű „kutya-gazdi”, mire költik a pénzét, abból mennyi megy ténylegesen a feladatra, funkciókra, és mennyi a „haveri” zsebekbe. De nem is értem magam: ugyanez van a Covid 19 járvány adatainál is: semmitmondó, semmilyen elemzésre nem alkalmas információkat kapunk – azokat sem időben, megfelelő bontásban – arra hivatkozva: az információ kiadása akadályozza a védekezés hatékonyságát. (Megnéztem néhány országot: ők vajon milyen adatokat hoznak nyilvánosságra, csak az adatok ismertetésének a tartalomjegyzéke hosszabb volt, min a magyar adatok összessége, lásd Németország, Ausztria). Megint szívok egyet, de ez most nem esik jól, krákogok, Thessza hirtelen fölkapja a fejét, mert közben leheveredett és kérdően vizslatni kezd, „csak nincs megint valami baj” – kérdik a szemei, „eddig olyan „simogatóan” mondtad a magadét, gazdikám, hát miért nem lehet így folytatni napestig?” Nem lehet, mormogom befelé, mert annyiféle csalás van, hisz látod, ott van a lakcím-bejelentésekről szóló törvény, a különféle nyomozások elutasításának a kérdései, a jövő-évi választásokon a levélben történő szavazásokkal kapcsolatos pofátlanság, miért nem vagyunk kutyák inkább, mint Thessza, ő nem csal!
Megint rám néz csillogó szemekkel, tüzel belőle a bizalom, mintha azt mondaná: ”Gazdám, te itt vagy nekem, sohasem csaptál be, nem csaltál meg, kell ennél több? A bizalom a legfontosabb, hiszek neked, tudod, mert bízom benned!”
Csak rágom a pipámat, már nem is szelel, megint igaza van Thesszának: hiába a sok csalás, hazugság, szemfényvesztés, ha a bizalom már oda…
- 12. 07. kedd