„Kohn negyvenöt tavaszán csonttá-bőrré soványodva, lerongyolódva érkezik haza a német koncentrációs táborból. Összefut jól öltözött, kicsattanóan egészséges szomszédjával, aki megkérdezi: – Látom, szerencsésen megúsztad. Hogy vagy?

– Ne is kérdezd! Semmim sem maradt, csak az, ami rajtad van…”

A Zsidó humor aranykönyve 2003.