KI ÉRTI EZT?!
„1943. augusztus 26.
Borzasztó banda ez a képviselői! Régóta tudom, hogy kucséber, kaszírnő, terrorista, újságíró, primadonna, politikus, kéjhölgy: azonos lelkület és egy szakma. Benne a képviselő nem éppen a java. Hiúak, nagyhangúak, nagyképűek, műveltségük felületes, becsületük formaság: lármás, szemtelen és gyáva, izgága és üres társaság. Aki nem ilyen közöttük, az nem is igazi képviselő, csak férfi létére tévedésből megválasztották képviselővé. Mert valódi képviselő még tájékán sem járt annak a helynek, ahol a férfiasságot osztogatták. Vénülök-e, vagy mi más oka, ha egyre kevésbé bírom becézgetni őket. A becézgetésnek csak egy fokkal is kevesebbért már megsértődnek: nem lehet így bánni egy képviselővel, azt mondják durcásan. És izgulnak mindig és mindenen, fölényesen legyintgetnek, megfellebbezhetetlen ítéleteket potyogtatnak, s a világon mindenhez ők értenek a legjobban. Mert egy csomó beborozott parasztból egyszer több szavazott véletlenül rá, mint az ellenjelöltjére. Más fundamentum nincs” – írta Zsindely Ferenc „Miniszter a frontvonalban” című, 1941. február 25. – 1946. március 9. között készült naplójába.
Mi változott 78 év alatt? Ma nem „beborozott parasztok”, hanem „bekrumplizott” emberek szavaznak, akik mögött ugyan nem „sétál” egy-egy darutollas csendőr, de a polgármester úr tekintete elől nincs menekvés, s ha nem úgy szavaznak, akkor bizony oda lesz az a kis közmunka-pénz is. És a képviselők? Ha ma (csak) kucséber lenne egy képviselő, társai vinnyogva kiröhögnék, hogy a „hülyéje még azt se tudja, hogyan kell nagyban csinálni”. És, a bátorsággal vajon hogyan állnak: a miniszterelnöktől tudjuk, van belőlük legalább százharminchárom – ha a miniszterelnök mondja…
Ki érti ezt…
- 12. 29. szerda
(Kép: BUMM)